Égiháború, a meterológiai tünemények közül az, melynél a természeti erők hatalmas módon megnyilatkoznak úgy, hogy az embert bámulatra és rettegésre ragadja. A mitológiában a villám félelmetes fegyverét mindig a legtöbb isten kezében találni s efféle szók, mint isten haragja, isten ítélete, isten nyila szintén a magyar mitológiából maradtak fenn. A Z. közismeretes tüneménye a légköri elektromosságra vezethető vissza, jóllehet ez utóbbi keletkezése még teljesen kiderítve nincsen. A felhőknek egyik sajátos alakja, az ún. zivataros felleg, mely alul kékes-szürkének látszó gomolyfelhő-tömegből áll, szabad elektromossággal bír, s ez megosztólag hat a környezet elektromos állapotára. Ez által a közelében levő tárgyakban, más felhőben avagy földi tárgyakban, az ellentett elektromosság a zivatar felhő felé gyülemlik össze, míg az egynemű tőle távolodni kényszerül. Ha a zivataros felhő és a környező tárgy két ellentett elektromossága között a feszültség oly nagy, hogy a közbeeső légréteg ellenállást legyőzni képes, akkor bekövetkezik a kisülés, fény- és hangtani jelenség, azaz villámlás és mennydörgés kíséretében. A villám és az elektromos szikra azonosságát kimutatta Franklin 1752., kis vascsúccsal ellátott sárkányt egy zivataros felhőbe zsinegen felbocsátott és kinek sikerült, miután a zsineg az esőtől megázott, annak alsó végéből oly szikrákat húzni, aminőket az elektromos gépen is előidézni lehet.

A Z. rendes kísérője az eső (zivataros eső), mely rövid záportól pusztító felhőszakadásig fokozódik s nem ritkán a jégeső, meg a viharos szél; a havazás Z. mellett éghajlatunk alatt szokatlan s csak az Adria mellékén magas emelkedésű helyeken, mint Fuzinén fordul elő gyakrabban. Budapesten az utolsó években, 1879 febr. 23. észleltek Z.-t jégesővel. A mérsékelt égövben a Z.-ok jobbára nyáron vannak, Európa északi partjain azonban télen is. Nálunk a délutáni órákban gyakoribbak, mint az éjjeli v. reggeli órákban. Legszabályosabban ismétlődnek a két passzát közötti övben, hol a nap bizonyos szakában pontosan beköszönt a Z. A trópusokban a Z.-ok egyáltalán legerősebbek és leggyakoribbak. Gyakoriságuk az egyenlítőtől a sarkok felé folyton csökken; a legészakibb pont, ahol Z.-t észleltek, a nyugati Spitzbergákon van. Vannak aztán vidékek, hol a Z. teljesen hiányzik, így a sark körüli vidéken, valamint Ázsia és Afrika sivatagjaiban.

Azon körülmény, hogy a légnyomás, hőmérséklet és felhőzet napi periódusa egybe esik a Z.-éval, arra mutat, hogy Z. ott keletkezik, hol meleg, páradús levegő felszálló légáramlatban emelkedik. Z. előtt a hőmérséklet maximumára emelkedik, az idő csendes és tikkasztóvá lesz, a barométer is a relatív nedvesség minimumára süllyed, Z. után pedig beáll a lehűlés, a légnyomás és nedvesség növekedik, a szelek megélénkülnek. Mohn szerint kétféle Z.-t különböztetnek meg: a) olyat, mely a depressziót útjában elkíséri, aminők a téli Z.-ok mind s azok, melyek magasabb földrajzi szélesség alatt előfordulnak, és b) melegségi Z.-t, mely nyáron az erős inzoláció által előidézett felszálló légáramlatban keletkezik, többnyire lokális természetű és az időjárást csak átmenetileg változtatja meg. Újabban Z. észelelő hálózatokat létesítettek, hogy a Z.-ok húzódási irányát és sebességét tanulmányozzák, igy Norvég-, Svéd-, Francia-, Porosz- és Szászországban, továbbá Bajorországban, hol azt Berold nagy körültekintéssel szervezte. Hazánkban külön Z.-hálózat önkéntes megfigyelőkkel a meteorológiai intézetben létesült. 1896., jelenleg mintegy 800 megfigyelővel rendelkezik. A Z.-ok statisztikája csak a jelenben készül, azért a földgömbön való eloszlásukról és gyakoriságukról még csak fogyatékos ismereteink vannak.

A villámnak Arago szerint három alakját szokás megkülönböztetni: 1. A vonalas villám, mely a legközönségesebb és az elektromos gép szikrájához hasonlít, zeg-zúgos alakú fő sugarait és kisebb elágazókat mutat. Alakja alkalmasint a légrétegek különböző vezetőképességéhez alkalmazkodik. 2. A felületvillám egy-egy zivataros felhő nagyobb terjedelmű felvillanásában mutatkozik. 3. A gömbvillám gömb alakú és aránylag lassan halad, nyomában nagy pusztításokkal. Magyarázata még ismeretlen, annyit azonban tapasztaltak, hogy nem lép fel egyedül, hanem a másik két alak kíséretében. Ha a villám elektromos felhőből a földre ugrik, azt mondják, hogy beütött (villámcsapás, mennykőcsapás). Magas tárgyak, kivált ha jó vezetők, leginkább ki vannak téve a villámütésnek, azért nem tanácsos magas fák alatt menedéket keresni a villám elől. Hatása abban nyilvánul, hogy meleget fejleszt, könnyen gyúló anyagokat gyújt, fémeket olvaszt, folyadékot elpárologtat és a rossz vezetőket összerombolja. Embert v. állatot érve, halált is okoz. Van még az ún. száraz villám, mely nem gyújt s csak romboló hatása van. Ha a villám az ember közelében lecsap, akkor a test elektromossága megoszlik, a két ellentett elektromosság a villámlás alkalmával hirtelenül elválasztatik, a villámlás után pedig hirtelenül egyesül, ami az idegrendszert teljesen megrongálja, noha külsőleg semmi nyomot nem hagy. Ez köznyelven a mennykő szele.

Mennydörgés a levegő hirtelen kiterjesztéséből származik, az elektromos kisülés alkalmával a melegfejlődés következtében és az azt követő hirtelen összehúzódásából. A hang terjedés sebessége kisebb lévén a fénynél, a villámot is előbb vesszük észre, mint a dörgést. A kisülési hely távolságát közelítőleg megkapjuk, ha a villámlás és dörgés közötti időt megfigyeljük; a másodpercek számát megszorozzuk 330m-rel. Ha a kisülés közelünkben történik, rendesen csak erős rövid csattanás hallatszik, a távolabb állók azonban hosszabb dörgést hallanak. Míg a villám tartama egy másodpercnek csak igen kis részét teszi, addig a dörgés több másodpercig, néha egy teljes percig is eltart, miközben a hang erőssége lökésszerűen többször meg is változik. Ezen sajátságos robajt a hang visszaverődésének a felhőktől v. földi tárgyaktól tulajdonítják. A távolság, melyre a dörgés még elhallatszik, aránylag kicsiny: 25km-nyi távolságban a legerősebb dörgés is csak gyenge mormogásnak hallatszik.

Villogás az esti és éjjeli órákban észlelhető a szemhatár szélén. Ez nem egyéb, mint távoli Z.-nak villámlása, melyet még látunk, jóllehet a dörgés már nem jut el hozzánk. Míg ugyanis a dörgés körülbelül 2¹/₂ mérföldön túl már elvész, addig a villám még 20 mérföldnyi távolságból is látható a szemhatáron, ha a villám föld feletti magassága 1800m-nek vétetik. Épületeknek villámütés elleni megvédésére szolgál a villámhárító.