Zóhár
kifejezés
(a. m. fény), bibliamagyarázat, a kabbalának fő
forrása, melynek szerkesztését a talmud Simon ben Jócháj nevü tanítójának (Kr.
u. II. sz.) tulajdonítják és mely a kabbalisztikusok felfogása szerint azon
titkos magyarázatokat tartalmazza Mózes öt könyvéről, melyeket Isten szóbelileg
leplezett le Mózes előtt. Benfoglaltatnak: Isten lényének, titkos
tulajdonságainak, különböző neveinek s az ezekből eredő emanációknak
magyarázatai, az emanációk befolyása különböző világok teremtésére s
kormányzására, az ember lelkének mivolta, származása és jövője, az angyalok és
rangjuk stb. A magyarázatok nélkülözik a rendszert, nem követik szorosan a
biblia szövegét, nyelvök romlott aram. A Z. tulajdonképeni szerkesztőjéül Mózes
ben Semtob de Leon nevü csalót tartják, ki a XIII. sz.-ban élt
Spanyolországban. A Z.-t a zsidóság a középkoron át egészen a mult századig
szentnek, misztikus tanait isteni kinyilatkoztatásnak tekintette. Az
ál-messiások és ezeknek furfangos prófétái, kik a XVII. és XVIII. sz.-ban a
zsidóság körében felléptek, a Z.-ra alapították ámításaikat. A Z. elnyomása a
mult század második felében kezdődött; egységesebben megtámadta Emden Jakab
rabbi, aki atyja révén magyar eredetü volt. E században derítették ki, hogy a
Z.-ban újplatonikus, gnosztikus, aristotelesi és zsidó-allegoriai eszmék
hemzsegnek, keverve keresztény felfogással. A Z. függelékei: Rája mehemna (hű
pásztor), melyet állítólag Mózes szerkesztett; Idra rabba és Idra zutta, Szifra
diceniuta és Tikuné-Z. A khaszidok, kivált a csodarabbik tisztelői
körében a Z. még manapság nagy tekintélynek örvend.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|