Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Zola... ----

Magyar Magyar Német Német
Zola... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Zola

Emil, francia regényiró, szül. Párisban 1840 ápr. 2-án mint egy olasz mérnök fia. Középiskolai tanulmányai végeztével Hachette párisi könyvkereskedő üzletében nyert alkalmazást. Ezen állásában irta meg első irodalmi kisérleteit, melyek a Petit Journal és az Évenement hasábjain jelentek meg. Mint elbeszélő, legelőször egy napilap regénycsarnokában mutatkozott be Les mysteres de Marseille és Le voeu d"une morte címü regényeivel. Első sikerét a Contes a Ninon megjelenésével aratta (1864), melyet nemsokára a La confession de Claude (1865) c. regénye követte, melyben már határozott körvonalakban kezdett a nagy naturalista egyénisége kibontakozni. A Thérese Raquin (1867) és Madeleine Fératban (1868) már realisztikus nyiltsággal látjuk patologiai tüneteket elemezni. 1871. kezdte a Rougon-Macquart ciklust megirni, melyben egy család társadalmi és anyagi történetét igyekezett megirni, mely a második császárság korában élt. 1893-ig a következő sorrendben jelentek meg az egyes idevágó művei: La fortune des Rougons (1871); La curée (1874); La conquete de Plassans (1874); Le ventre de Paris (1875); La faute de l"abbé Mouret (1875); Sou Excellence Eugene Rougon (1876); L"assommoir (1878); Une page d"amour (1878); Nana (1880); La joie de vivre (1884); Germinal (1885); L"Ouevre (1886); La terre (1887); Le reve (1888); La bete humaine (1890); L"argent (1891); La débacle (1892); Le Docteur Pascal (1893). legújabb műve egy regénytrilogia: Lourdes, Rome, Paris (1895-97). Z.-t mély lélektani és alapos megfigyelése, a részletfestés művészete, a való utáni törekvése a modern irodalom vezérévé avatta. Szindarabjaival, melyek nagy részt elbeszélésének átdolgozásai, nem tudott olyan hatást elérni, mint regényeivel. A nevezetesebbek: Thérese Raquin (1873); Les héritiers Rabourdins (1874); Le bouton de rose (1878) stb. Nagy feltünést keltettek azonban elméleti fejtegetései az irodalom és művészet lényegéről, melyekben a naturlasztikus irányt magyarázza és védi. Igy p. Mes haines (1866); Mon salon (1866); Ed. Manet. Étude biographique (1867); La république et la littérature (1879); Le roman expérimental (1880); Nos auteurs dramatiques (1881); Le naturalisme au théatre (1881); Les romanciers naturalistes (1881); Une campagne, 1880-81 (1882); Documents littéraires, études et portraits (1881) c. munkáiban és hirlapi cikkeiben. Regényei jobbára le vannak fordítva magyarra. V. ö. Alexis, Émile Z., notes d"un ami (Páris 1882); Laporte, É. Z., l"homme et l"ouvre (u. o. 1894); Toulouse, É. Z. (u. o. 1896); Squillace, F., Zola e Nordau (Nápoly 1897); Paludan J., É. Z. (Kopenhága 1897).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is