Zöld-foki szigetek

(Verde-foki szigetek, Kapverdei szigetek, Ilhas do Cabo Verde), a portugálok birtokában levő szigetcsoport az Atlanti-oceánban, az É. sz. 15. és 17° közt, körülbelül 550 km.-nyire Afrika legnyugatibb pontjától a Verde- vagyis Zöld-foktól. Tiz szigetből (egy lakatlan) és 4 zátonyból áll, összesen 3851 km² területtel, (1885) 110 926 lak., akiknek csak ¹/₂₀-a fehér bőrü, mig a többi szines. A Z. két csoportra oszlanak, a délit Sotaventónak (szél alatti), az északit Barlaventonak (szél fölötti) nevezik. Mindkét csoport hegyes és korábbi geologiai korszakból való mint a Kanári- vagy Azor-csoport; alkotó részeik közt vannak kristályos kőzetek, de vulkáni képződmények is; sőt Sao Antao és Fogo egészen lávából és hamuból áll. Éghajlatuk nagyon enyhe (évi középhőmérséklet 23 °), de igen száraz is, ugy hogy néha éveken át nem esik az eső, aminek rendesen éhinség a következménye, p. 1730-33. a lakosoknak ¹/₃-a, 1831-33. pedig több mint 30 000 ember pusztult el. A köves és sziklás talaj miatt a földmívelésre alkalmas terület csekély; erdők egyáltalán nincsenek. Az Antillákhoz hasonlítva, a Z. flórája szegényes, mert a szaharai klima rajtuk is érezteti hatását. A datolya importált növény; a kávéültetvényekkel is csak kevés helyen tettek kisérletet. Termelnek azonban rizst, kukoricát, kölest, továbbá szőllőt, cukornádat, dohányt, kitünő narancsot és egyéb szubtropikus gyümölcsöt. Ezenkivül főznek a lakosok sok sót, préselnek pálma- és ricinusolajat. Ragadozók nincsenek; az európai házi állatokat azonban tenyésztik. A madárfajok száma 25, amelyekből 5 eredeti. A környékező tenger állatokban igen gazdag és 1882 óta az olaszok e szigeteket föl-fölkeresik, hogy nemes korallokat halásszanak. A hajókra nézve a Z. fontosak, mivel gyakran itt szoktak friss élelmiszereket és ivóvizet beszerezni. Az egyes szigetek: Sao Thiago, a legnagyobb (967 km² területtel, 45 488 lak.). Hegység takarja (a Monte San Antonia 2260 m.), vize is van és eléggé jól mívelik. K-i partján van a megerősített, egészségtelen Porto-Praia (21 000 lak.) és jó kikötővel. Maio (206 km² ter., 1837 lak.), csaknem egészen tercier mészkőből áll; partjai meredek sziklafak; ivóvize nincs. Fogo (443 km² ter., 16 0004 lak.), tűzhányó hegy (2989 m.), amelynek kráterjéből 1847. a láva lefolyt a tengerig; két jó kikötője van. Brava (61 km² ter., 9013 lak.) hegyekkel van takarva, meglehetősen egységes; fővárosát, Sao Joo-Batistát, a szigetcsoport fehér bőrü lakói nyári lakóhelyül használják. Bravának több ásványvizforrása is van, aminő a Fonte de Vinagre. Boavista (593 km² ter., 3086 lak.) homokos, terméketlen; a körülötte levő számos homokpad és zátony miatt nehezen hozzáférhető; a lakosok fő foglalkozása a halászat, teknősbékafogás és sófőzés. Sal (233 km² ter., 990 lak.) gazdag sósforrása évenkint mintegy 23 000 t. sót szolgáltat. Sao Nicolao (375 km² ter., 8815 lak.) nagyon termékeny, de egészségtelen. Leglátogatottabb kikötőhelye Preguizo vagy Freshwater a D-i oldalán van. Sao Vicente (208 km² ter., 7342 lak.), 1000 m. magas bazalthegyek takarják, terméketlen, de egészséges ághajlatu, rajta van Porto Grande a legjobb kikötővel és nagy szénrakományokkal, a legélénkebb kereskedéssel. Sao Antao a legmesszebb ÉNy-nak fekvő és a legtermékenyebb sziget (720 km² ter., 18 351 lak.); rajta emelkedik a 2253 m. magas Tope da Coroa; nehezen hajózható, vize van bőven, a többi közt egy vastartalmu ásványvizforrása is; főhelye Ribeire Grande (6000 lak.), hegyein khinafákat ültettek. A Z.-et 1441. a portugál szolgálatban álló genovai hajósok Notlli Antonio és Bartolomeo fedezték föl. Az 1894-95-iki budget bevételeit 259 170, kiadásait 266 757 milreisre becsüli. A behozatal 1891-ben 252 000, a kivitel 240 000 milreis. V. ö. Dölter, Die Vulkane d. Kapverden u. ihre Produkte (Graz 1882); La Teillais, Étude historique économique et politique sur les colonies portugaises, leur passé, leur avenir (Páris 1872).

Forrás: Pallas Nagylexikon