a konyhakertben intenzivebb műveléssel termesztett leveles
és gyökérnövények, melyek vagy egészen vagy egyes részükben emberi
táplálkozásra szolgálnak s következő fő csoportokra oszlanak: káposztafélék,
gyökérfélék, salátafélék, hagymafélék, labodafélék és füszernövényekre. A Z.
termesztése a kertészetnek ugyszólván a legjövedelmezőbb, de egyúttal
legköltségesebb ága, mert igen gondos művelést és főkép nagyon sok trágyát
igényel, különösen, ha nagyban a piac számára termelik. Akár nagyban, akár
kisebb területen saját szükségletének fedezésére termeszti valaki a Z.-et, igen
fontos dolgo a fajták helyes megválasztása. Legjövedelmezőbb mindenesetre a
korai zöldségtermesztés, az e célra alkalmas fajok meleg, zárt, ellenben a
nyári Z. szabad, mig néhány más, p. a karfiol, ugorka, tök mély fekvésü mívelt
talajt kiván. Azt a talajt, melyben zöldséget termeszteni akarunk, ha előzőleg
még nem volt mívelés alatt, legalább egy, ellenben a mélyebb talajut másfél
lábnyira felforgatjuk és félmélységre megtrágyázzuk. Zöldséges kertbe legjobb
az istállótrágya, de már műtrágyákat is alkalmaz sok kertész kitünő
eredménnyel. Nemcsak nagyobb, hanem kisebb zöldséges kertekben is nagyon
célszerü a váltórendszer, mert ha ugyanaz a növény több éven át terem ugyanazon
helyen, teljesen kiszívja belőle azokat a tápanyagokat, melyek e növény
egészséges fejlődéséhez feltétlenül szükségesek. A váltórendszert ugy
alkalmazzák a konyhakertben, hogy ugyanazon növény csak minden második vagy
harmadik esztendőben kerüljön vissza ugyanazon a helyre. E szerint friss
trágyában, vagyis az első forgóba káposztafélét, a másodikba a gyökérfélét, a
harmadikba hagymát; három év mulva az elsőbe ugorkát és fejet salátát,a
másodikba hüvelyeseket, a harmadikba valami gyökérfélét vethetünk. A
konyhakertészek, hogy a földet jól kihasználják, rendesen három termést szednek
egy évben egy ágyról, ugy hogy az ilyen ágyak soha nem állnak üresen. E szerint
elő-, fő- és utótermékeket különböztetnek meg, a szerint, amint egyik a másikat
felváltja. Igen fontos a zöldségtermelésnél a mellék- vagy köztes termény is,
amely arra való, hogy bizonyos nagyra növő Z. közt, amelyek eleintén igen
ritkán állnak, a helyet ideiglenesen kitöltsék, lévén ezek sokkal gyorsabb
fejlődésüek, ugy hogy mire a tulajdonképeni termény terjeszkedni kezd, ezek a
köztes vetemények már le is kerülnek az ágyról. Fontos teendő még a
zöldségtermesztésnél a Z.-nek télre való eltevése. A téli Z.-et általában a
szabadban hagyják s letakarják, v. vermekbe vagy pincékbe rakják.
Forrás: Pallas Nagylexikon