zománc
Fémtárgyra olvasztott hegyikristály- v. üvegpor, amely a feIületet színesen díszíti.
Gyakorlati
jelentősége abban áll, hogy az oxidálódási folyamattól megvédi a fémet. A
művészet már az
ókorban alkalmazta a vésett aljú és a rekeszzománctechnikát. Az előzőnél a
fémbe vájt finom
vonalakba v. a rajznak megfelelő mélyedésbe helyezik a hevített üvegolvadékot.
Az utóbbinál a
fémlapra vékony fémszalagokat forrasztanak a rajznak, díszítésnek megfelelően, s
az így
létrehozott rekeszeket töltik ki színes zománccal. A rekeszzománc továbbfejlesztése a magyar
eredetűnek
tartott sodronyzománc. Ebben a technikában a fémszalagok helyett sodrott fémszálakat
alkalmaztak a
minták, a színek elválasztására. Ilyen technikával készült I. László király hermája
(Győr), Suky
Benedek kelyhe (Esztergom). Napjainkban újból divatos a tűzzománc. Míg az előzőknél
a forró
üvegmasszát öntik a fémlapra, itt a kettőt eggyé is égetik.
Szerkesztette: Lapoda Multimédia
Kapcsolódás
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|