Zoványi

1. P. György, ref. püspök, szül. Biharon 1656 szept., megh. Zilahon 1758 febr. 16-án. 1677. a kolozsvári kollégiumba ment. Bevégezvén itt tanulmányait, 1696. külföldre indult s ez évi aug. 25-étől a franekeri egyetem hallgatója volt. 1698. tért vissza hazájába, hol először Bethlen Elek gróf udvari papja, 1700. pedig szilágysomlyói lelkész lett. Miután 1708. a krasznai egyházmegye jegyzőjévé, 1711. esperesévé választotta, az erre következő évben Zilahra ment papnak. 1723. a tiszántúli egyházkerületnek jegyzőjévé, 1728 ápr. 25. püspökké választatott. Harmincéves püspöki működése alatt sokszor volt gáncsnak kitéve, sőt egyszer (1744) állítólagos törvénytelen eljárásaiért az esperesi kar maga elé idézte. Nehéz helyzetét különben az idői és helyi viszonyokon kivül két egyéni körülmény okozta. Ellenezte ugyanis, hogy a világi elem az egyházkormányzatban elfoglalja azt a tért, melyet a bodrogkereszturi konventen önhatalmulag jelölt ki magának. Másfelől a szilágysági egyházaknak az erdélyi egyházkerülethez való különleges viszonyát még szorosabbá iparkodott tenni. Kánongyüjteménye (Canones ecclesiastici, Kolozsvár 1730), mely Zoványi-kánonok név alatt részben és ideiglenesen érvénnyel is birt, s agendája (Liturgia ecclesiastica, Kolozsvár 1733), mely tót fordításban is megjelent, általánosan ismertté tették nevét s maradandóvá emlékét. Irt még egy értékezést: De servo arbitrio (Kolozsvár 1695), halotti beszédet özv. Wesselényi István grófné, Bánffy Katalin grófnő (1734) és Wesselényi István báró (1748) felett, üdvözlő verset Bagosi Mártonhoz (1697) és gyászverset Szathmárnémeti Sámuel halálára (1718). Tudományos teologiai művei még kéziratban elégtek.

2. Z. Jenő (Krausz), ref. lelkész, szül. Zoványon (Szilágy) 1865 szept. 11. A gimnáziumot Zilahon, a teologiát Sárospatakon végezte, hol azután egy évig teologiai segédtanári és főiskolai alkönyvtárosi tisztet viselt. Az 1888-89. tanévben az utrechti egyetem teologiai, az 1889-90. a kolozsvári egyetem bölcsészeti fakultásán gyarapította ismereteit. Miután 1889. őszén Sárospatakon teologiai magántanári vizsgálatot tett, Kolozsváron káplánkodott, mig 1891 nyarán u. o. rendes lelkész lett. 1894. tavaszán hasonló minőségben Tiszaföldvárra ment s azóta ott működik. Irodalmi működését 1884. a Sárospataki Lapokban kezdte s azóta igen sok cikke jelent meg az egyházi közlönyökben. Tudományos, leginkább egyháztörténeti irányu tanulmányait és közleményeit szakfolyóiratok közölték. Szerkesztette a Sárospataki Ifjusági Közlönyt (1886-87) és a Vallás és Egyházat (1894). Külön kiadott munkái: Tanulmányok a magyar protestáns egyház és irodalom történetéből (Sárospatak 1887); Válasz dr. Kovács Ödönnek (Kolozsvár 1890); A coccejanismus története (Budapest 1890); A reformáció Magyarországon a mohácsi vészig (u. o. 1891); Teologiai Ismeretek Tára (eddig 2 köt., Mezőtur 1894-1897). E lexikon protestáns teologiai részének munkatársa.

Forrás: Pallas Nagylexikon