Zsidó házasság

A házassági jogról szóló 1894. XXXI. t.-c. hatályba lépte, tehát 1895 okt. 1. előtt, a zsidók házasságát nálunk törvény nem szabályozta. Egészen 1853 máj. 1-ig, amikor az osztrák polgári törvénykönyvet léptették életbe Magyarországon is, semmiféle szabály nem rendezte a zsidók házasságkötését. Az osztrák polgári törvénykönyv 113-136. §§-aiban szabályozza a zsidók házassági jogát és e szabályozás volt érvényes Magyarországon 1861 jul. 1-ig, midőn az országbirói értekezlet megállapította ideiglenes törvénykezési szabályok értelmében újból a régi magyar törvények léptek életbe, amelyek azonban, mint már említők, a Zs. tekintetében semmiféle rendelkezést nem tartalmaztak. E hiányt pótolta az 1863. évi 87 414. számu helytartótanácsi intézvénnyel közzétett 1863 nov. 2-án 15 940. szám alatt kelt udvari kancelláriai rendelvény, mely a zsidó házassági jogot szabályozta (e rendelvényt újból közzétette a vallás- és közoktatásügyi miniszter 1878 szept. 27-iki 17 619. számu rendeletével a Magyarországi Rendeletek Tára 1878. évf, 778. old.) és amely a házassági jogról szóló 1894. XXXI. t.-c. hatálybeléptéig maradt érvényben, mert az igazságügyminiszter nem élt az 1868. LIV. t.-c. 22. §-ában nyert azzal a felhatalmazással, hogy az izraeliták házassági pereiben követendő eljárást, a törvényhozás további intézkedéséig rendelet útján szabályozhassa. Az országnak volt erdélyi részeiben és Fiuméban, ugyszintén a polgárosított határőrvidék területén, ahol az országbirói értekezlet által megállapított ideiglenes törvényes szabályok nem birtak érvénnyel, az új házassági törvény életbeléptéig az osztrák polgári törvénykönyv fent idézett szakaszai szabályozták a Zs.-ot. 1895 okt. 1. óta a Zs.-ra is kizáróan az 1894. XXXI. t.-c. rendelkezései irányadók, amelyek a házassági jogot az állampolgárokra nézve valláskülönbség nélkül egyformán szabályozzák, ugy hogy a Zs.-ra vonatkozó jogszabályok ma már csak a mult szempontjából birnak érdekkel, főleg annyiban, amennyiben az 1894. XXXI. t.-c. hatálybalépte előtt kötött házasságok érvényességét a korábbi jogszabályok szerint kell megitélni (138. §).

Forrás: Pallas Nagylexikon