zsidókérdés

I. sz. 70-ben a római birodalom megsemmisítette a zsidó államot, a zsidóság szinte egész Európában (részben Észak-Afrikában és Kínában is) szétszóródott, s vallási szempontból idegen diaszpóraként élt a különböző országokban. Tömeges üldözésük az inkvizícióval kezdődött, legtöbb országban szégyenletes megkülönböztetést alkalmaztak velük szemben (gettók, megbélyegző jel viselése, foglalkozásoktól való eltiltás stb.). Ezzel lehetetlenné vált a zsidóság asszimilációja, ezért megtartotta saját szokásait, életstílusát. Mivel a normális gazdasági életbe nem kapcsolódhatott be, kereskedelmi, pénzügyi tevékenységet folytatott, ami nem tette szimpatikussá a lakosság körében. Ezt már korán felismerték az uralkodó osztályok és válságok idején a társ. feszültséget a zsidóság elleni akciók szításával igyekeztek levezetni. Így került sor nagyméretű pogromokra Spanyolországban, a XIX. sz.-ban Oroszországban, Lengyelországban és másutt. Ennek nyomán alakult ki a zsidóellenesség, az antiszemitizmus. Bár a magyarság már a honfoglalás előtt is kapcsolatban állt zsidókkal, s a Kárpátmedencében is talált zsidó lakosságot, hazánkban a pol. antiszemitizmus a XIX. sz. végének a szülötte, amikor is az 1867-ben egyenjogúsított zsidóságban a hanyatló magyar dzsentri osztály a gazd. és értelmiségi pályákon egyre inkább konkurrenciáját vélte felfedezni. A Magyar Tanácsköztársaság bukása után a hatalomra került ellenforradalom tett először nevezetes zsidóellenes lépéseket az egyetemi keretszámok szigorú megszabásával (numerus clausus), majd a zsidóságot faji alapon alsóbbrendűnek s kiirtandónak ítélte. A náci Németország vonzáskörébe került Mo.-on hoztak jogfosztó zsidótörvényeket, majd 1944-ben közel félmillió zsidó származású (részben zsidó vallású) magyar állampolgárt hurcoltak el a német haláltáborokba, akiknek jelentős részét elpusztították.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia

Kapcsolódás

• állam
• asszimiláció
• osztály
• antiszemitizmus
• dzsentri
• Magyar Tanácsköztársaság
• ellenforradalom
• vallás
• antiszemitizmus