Zsidókhoz irt levél

neve alatt ismeretes körülbelől a Kr. u. 200-ik évtől kezdve egy névtelenül fenn maradt bibliai irat, melynek eredetét az alexandriai atyák Pál apostolra vitték vissza. Messze elüt ugyan ezen mű ugy nyelvét, mint tartalmát, tanirányát tekintve a Pál-féle művektől; de azért az ős egyház, főként szt. Ágoston befolyása által reá engedte magát vétetni, hogy azon iratot, mely bevezetésében sokkal inkább értekezéshez, mint sem levélhez hasonlít, Pál apostol 14-ik leveleként a kánonba vagyis a hitszabályozó iratok közé felvegye. Az ezen levélből visszatükröződő tanfogalom erősen emlékeztet az u. n. keresztény alexandrinizmusra vagyis a Philo-féle hellén-zsidós vallásbölcsészeti nézeteknek a kereszténységbe való átültetésére. Ezen mű zsidókeresztények számára iratott, a kereszténység ugy van feltüntetve, mint amelyben a régi zsidóság összes reményei, vágyai, várományai s jövendölései teljesülést nyertek. A mű keletkezésének idejét némelyek 66-ra, mások az első század végére teszik. Kiválóbb kommentárokat irtak ezen levélhez, Bleek: Der Brief an die Hebräer, erläutert durch Einlesung, Uebersetzung u. fortlaufenden Kommentar (2 köt., Berlin 1828); Der Hebräerbrief erklärt (1868); Riehm, Der Lehrbegriff des Hebräerbriefes (Basel 1867)- De Wette Lünemann és Keil.

Forrás: Pallas Nagylexikon