Zsigmondy

Vilmos, bányász, szül. Pozsonyban 1821 máj. 25., megh. Budapesten 1888 dec. 21-én. 1838-42. Selmecbányán végezte a bányászati és kohászati tanulmányokat. 1843. Selmecbánya mellett, Széleknán gyakornok a mérnöki hivatalban. 1844. Bécsben hallgatta Haydinger előadásait s egyszersmind a központi bányaigazgatóságnál is működött; összeállította Magyarország és Ausztria bányászatának 1842. végéig terjedő 25 évről szóló statisztikáját. 1846. tanulmányutat tett Stíriában, Cseh- és Morvaországban és Sziléziában; ugyanez évben kinevezték Resicára bányagondnokká. 1848 végével ugyanoda főnökké nevezte ki a magyar kormány. Karácsony estéjén elpusztítván az oláhok Resicát, Zs. menekült és a mű pénztárát 33 000 frttal beszolgáltatta Oravicán a főpénztárba. 1849. a magyar kormány ismét Resicára rendelte, hol 3 hónappal a világosi katasztrófa után elfogatván, vasban töltendő 6 évi fogságra itéltetett és az olmützi várba küldetett. Innét 1850 vége felé kiszabadulván, Sándor gróf annavölgyi kőszénbányáját kezelte; 1860 pedig apjának Resica mellett fekvő szekuli kőszénbányáját rendezte, mig végre ugyanazon év végén állandóan Budapestre tett át lakhelyét mint bányászati ügyvivő. Élénk részt vett az 1861-iki országbirói értekezletnek a bányajogra vonatkozó tanácskozásaiban. 1864-ben irta meg Bányatanát. 1865. a harkányi hévforrást egy 37,8 m. mély fúrólyukkal szerencsésen felfogta. Ezután gyorsan következtek mély fúrásai: a margitszigeti (1866-67) 119,5 m., a lipiki (1868-1870) 234,5 m., az alcsuti (187) 183 m. mély és végre a budapesti városligeti (1868;78) 970 m. mély kútnak fúrása. A hetvenes évek közepe felé elvesztette bal szemének világát. Az országgyülésen 1875-től 1888 végéig Selmec- és Bélabánya képviselője volt. Leginkább az ő fáradozásainak köszönhető az elaggott bányászok és özvegyeik s árváik ellátására vonatkozó szabályzat életbeléptetése. Az 1873-iki bécsi, a később rendezett párisi, továbbá a székesfejérvári és az 1885-iki budapesti kiállításokon mint juror működött. Az ő kezdeményezésére jött létre 1885. a bányászati kongresszus, melynek elnöke is volt. Tagja volt 1875 óta a képviselőháznak és a fővárosi közmunkák tanácsának. A magy. tud akadémia 1868. választotta tagjává; ugyanez évben a király a Ferenc-József-rend lovagkeresztjével díszítette fel; 1878. pedig a francia becsületrend lovagkeresztjét nyerte el. 1872. királyi tanácsos lett. 1884. Selmec- és Bélabánya városok díszpolgárukká választották.

Forrás: Pallas Nagylexikon