Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Zsilinszky... ----

Magyar Magyar Német Német
Zsilinszky... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Zsilinszky

Mihály, vallás- és közoktatásügyi államtitkár, szül. Békés-Csabán 1838 máj. 1. Elemi iskoláit szülőhelyén és Orosházán, a gimnáziumot Szarvason végezte, 1858. a pesti protestáns teologiai akadémia hallgatója lett, fő óhajtása lévén atyjának, hogy fia pap vagy tanár legyen. Két év multával, miközben Fabiny Teofil családja körében is egy ideig mint nevelő működött, a hallei, majd a berlini egyetemek hallgatója lett; de ezeken kivül Németország és Svájc több egyetemét is meglátogatta, később pedig Francia- és Olaszország különböző részeiben tett tanulmányutakat. A külföldről hazatért 23 éves ifjut a szarvasi főgimnáziumhoz választotta meg az iskola fentartó testülete történelem és magyar irodalom rendes tanárául (1861), hol csakhamar több alkalmas, az újabb kor kivánalmait s kutatásait figyelembe vevő tankönyv készítésével öregbített a tanári széken szerzett érdemeit. Ezenkivül az egyházi szószéket is gyakran felhasználta az evangeliumnak és a magyar nemzeties szellemnek az ottani magyar és tót ajku gyülekezet körében való erősítésére. 1874. családi okokból tanári állásáról lemondott, de csak azért, hogy a közügyet annál nagyobb buzgalommal szolgálja. Ekkor kezdett tevékenyebb részt venni a vármegyei gyüléseken, hol első szónoki sikerei után a főispán országgyülési képviselőséggel kinálta meg; de ő idejének legnagyobb részét a tudománynak és a protestáns egyháznak szentelte. Előbb a csabai egyház, majd az egész országban legnagyobb kiterjedésü békés-csanádi evangelikus egyházmegye választotta meg felügyelőül. 1875., mikor a jobb és baloldali fuziójából Tisza Kálmán vezetése alatt megalakult a szabadelvü párt, Zs. a családjában előfordult gyászesetek által lesujtva, a politikai élet zajában keresett vigasztalást. A legközelebbi képviselőválasztás alkalmával elfogadta a gyomai választókerület mandátumát. Két időszak alatt ezen kerületet, majd utóbb szintén két ülésszakon át szülővárosát, Békés-Csabát képviselte az országgyülésen, melynek tagja maradt 1887-ig, élénk részt véve kivált a tanügyi és gazdasági kérdések vitatásában. Tagja volt a horvát regnikoláris deputációnak és az alapok és alapítványok jogi természetének meghatározására többször kiküldött bizottságnak; egy ideig mint a képviselőház jegyzője is működött. 1889. Csongrád, 1892. Zólyom vármegye főispánjává, 1895 febr. 20. vallás- és közoktatásügyi államtitkárrá neveztetett ki. Bokros hivatalos teendői mellett irodalmilag is foglalkozott a tudományokkal, ezért a m. tud. akadémia 1878. levelező tagjául választotta, mely alkalommal Nagy emberek szerepe a történelemben c. dolgozatával foglalta el székét. A magyar történelmi, földrajzi, régészeti és pedagogiai társulatoknak, a protestáns irodalmi társaságnak egyik legmunkásabb választmányi tagja, ez utóbbinak egy ideig titkára is volt: Művei: Az egyetemes történelem főbb eseményei, életirati vázlatokban (Pest 1867, 2. kiad. 1872); A magyar költészet és szónoklat kézikönyve (u. o. 1868), mely arról is nevezetes, hogy a szónoki beszédek között közölte Zs. Kossuthnak István főherceg üdvözlésére mondott és 1848 jun. 11-iki országgyülési beszédeit s ezekből ismertette meg Rimély püspök Rudolf főherceggel is Kossuth beszédeit és páratlan szónoki tehetségét- Magyarország történelme (a Dierner-féle átdolgozva 1870); összegyüjtötte a Kossuth-dalokat (1870); Vilim János békéscsabai tanító életrajza (Gyula 1871); Magyar hölgyek (történelmi élet- és jellemrajzok, Pest 1871); A széptan előcsarnoka (u. o. 1882 és 1897); A keresztény hit- és erkölcstan vázlata (u. o. 1872); Szarvas város története (magyar és tót nyelven, 1872); A felvilágosodás keletkezésének és befolyásának történelme Európában (Lecky angol művének fordítása, 1872-73); Az 1848-iki francia forradalom története (Lamartine után); Békés vármegye történeti emlékei (Monumenta diplomatica comitatus Békésieusis, Haán Lajossal együtt); A magyar országgyülések vallásügyi tárgyalásai (I. köt. A reformációtól a bécsi békéig, Budapest 1880; II. köt. A bécsi békekötéstől a linci békekötésig 1606-45, u. o. 1891; III. köt. 1647-87, u. o. 1893; IV. köt. 1687-1712, u. o. 1897, kiadta a magyar protestáns irodalmi társaság); Egyforradalmi zsinat története 1707-15. (Budapest 18899; A linzi békekötés és az 1647-iki vallásügyi törvénycikk története (u. o. 1890); Csongrád vármegye története (az ezredélv emlékére, u. o. 1896); Tájékoztató a külföldi egyetemeken magyar protestáns ifjak részére tett alapítványi ösztöndíjakról (u. o. 1897). Ezeken kivül irt tanulmányokat és életrajzokat Békés vármegye multjából, a Pero-féle lázadásról, a békés-vármegyei jakobinusokról, Ajtóssy Ajtós Antalról (Dürer atyja), Patócsy Ferencről, Károlyi György gróftól, Wenckheim Béla báróról, Terényi Lajosról, Székács Józsefről, Győry Vilmosról, Tatay Istvánról és Haán Lajosról. Továbbá irt művészettörténeti tanulmányokat Ferenczy szobrászról, Kupeczky festészről, Kaulbachról, Haán Antalról és Munkácsyról. Történetirók közül: Heltai Gáspárról, Bonfiniusról, Székely Istvánról, Szerémi Györgyről, Verancsics Antalról, Virág Benedekről, Horvát Istvánról, Palaczky Ferencről és Taine Hyppolitről; legújabban politikai tanulmányokat ezen cím alatt: Gróf Széchenyi István és a nemzetiségi kérdés, Báró Wesselényi Miklós és a nemzetiségi kérdés. Szerkesztette 1874. a Békés c. lapot; a Békésvármegyei régészeti és művelődéstörténelmi társulatnak részben Zs. volt a megalkotója, tizenkét éven át titkára és Évkönyvének szerkesztője. A körös-völgyi árvizkárosultak felsegítésére szerkesztette a Részvét c. emlékkönyvet.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is