Zsivora

György, Szeptemvir, szül. Sár-Szent-Lőrincen (Tolna) 1804., megh. Budapesten 1883 nov. 30. Földmíves szülők gyermeke volt, s mint ilyen küzdötte fel magát igen tekintélyes állásra. Bonyhádon, majd Sopronban iskolázott, később Sárospatakon hallgatta Kövi jogi előadásait. Jónevü ügyvéd lett belőle, s több főrangu család ügyvéddé tett. Jogi ismeretei annyira elismertek voltak, hogy 1848. a hétszemélyes tábla birájává nevezték ki. Az abszolut kormány idejében visszavonultan élt, s csak 1861. lépett újból közpályára. Szeptemvir, majd Csanád vármegye főispánja lett. Nem sokkal ezután a királyi tábla tanácselnökévé neveztetett ki, s mikor 1873. nyugalomba vonult, a Szt.-István-rend kis keresztjét kapta kitüntetésül. Igen jótékony ember volt. A protestáns árvaház, a bonyhádi és soproni gimnáziumnak, szülőfalujának egyháza, de leginkább az akadémia tanuskodnak erről, mely utóbbinak végrendeletileg 100 000 forintot hagyott. Tudományosságáért az akadémia tagjává választotta. Munkálatai a Tudományos Gyüjteményben és a Közhasznu Ismeretek Tárában jelentek meg még fiatalabb éveiben. Emlékbeszédet Tóth Lőrinc barátja tartott felette 1884 nov. 24. Az akadémia azzal tisztelte mg e bőkezü alapítójának emlékét, hogy olajban festett arcképet képes termében őrzi. V. ö. Akad. Emlékb. 1884-iki folyam arcképével, 35. old.; Ország Tükre, 1862, 7. sz., arcképével Marastonitól

Forrás: Pallas Nagylexikon