Zsolna

(Sillein), nagyközség Trecsén vármegye Zs.-i j.-ban, a Vág mellett, (1891) 4117 tót, német és magyar lak. A Vág partján fekvő csúcsos és élénk község fő terét régi árkádos házak szegélyezik, ezen áll a jezsuita kolostor és templom. Zs. a járási szolgabiróhivatalnak, járásbiróságnak és közjegyzőségnek széke; van királyi kat. algimnáziuma, Wurum-féle püspöki árvaháza, apácazárdája, alsó foku ipariskolája, adó- és sóhivatala, hitelintézete, vasúti állomása (a kassa-oderbergi és a m. kir. állami vasutak csomópontja), posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Legnagyobb iparvállalata a Löw-féle gyapjuáru-, katonaposztó- és takarógyár, hazánknak legnagyobb ilynemü vállalata, mely 900 munkással évenkint 700 000 m. szövetet állít elő 1 1/2 millió frt értékben, kivitellel Ausztriába, Németországba és a Balkán-államokba. Itt jelenik meg a Felvidéki Újság c. hetilap (IV. évf.).

Zs. régi neve II. Endre, IV. Béla stb. királyok okmányaiban Sylna, a Hunyadiak korában pedig mint Zöldvár fordul elő, s azon vidékre esik, melyet a honfoglalás idejében Bors vezér hódított meg; a névtelen jegyző az átellenben fekvő Boroma (Brodnó) helyről is tesz említést. A XIII. sz.-beli privilegiumok Szt. István adományaira hivatkoznak s Zsigmond király Zs.-t 1405. a szabad királyi városok sorába emeli, de a város szabadalmainak nagy részét Szapolyai idejében veszíti el, sőt maga Zsigmond nejének Cillei Borbálának ajándékozza, majd a Hunyadi-család birtokába jutott, s Ferdinánd király ismét a Zodmainn testvéreknek (János és Rafael) adományozza, kik Zs.-t és Trencsén vármegye egész északi részét (zsolnai, csacai, kiszucai és vágbesztercei járást) a vármegye egységes területéről mintegy kiszakítják s külön comitatus soluensist alakítanak. A XVI. sz.-ban gyakran találkozunk ezen elnevezéssel. Zs. a XVIII. sz.-beli vallási küzdelmek főhelye. Itt alakul 1610. az ág. ev. egyház dunáninneni kerülete; ez azonnal egy nyomdát is állít, mely egy évszázadon át kizárólag az ág. evang. egyházirodalmi termékeket terjesztette. Illésházy gróf és Thurzó György nádor befolyása alatt követte az egész vidék az új tanokat s a század végén Zs.-nak alig egy tizedrésze maradt meg a kat. egyház kebelében, minek ellensúlyozásául az esztergomi érsekek 1678. a Jézus-társaság, 1704. pedig ennek helyébe a Szt.-Ferenc-rend telepítéséről gondoskodtak. Wurum nyitrai püspök a feloszlatott társaság házában 1731. árvaházat alapított, melyet utóda Roskoványi 1881. apácakolostorral bővített. A város keleti oldalán álló Szt.-István-kápolna hagyomány szerint ugyanazon király idejéből való. Zs. a szabad királyi városok mintájára minden jogot gyakorolt s külön törvényekkel is birt; a városi birák 1848., 1861., 1873. polgármester néven szerepelnek, de az új szervezés alkalmával Zs. város nagyközséggé alakult. 1872. külön királyi törvényszéke is volt, amely 1878. megszünt. A város közelében van Rajec-Teplic fürdő.

Forrás: Pallas Nagylexikon