Magyar	Angol
Zudar...	----

Magyar	Német
Zudar...	----

Gergelyfája Vulkánüveg Zupanja Örökség metakritika Sárgaföld Pedagógus gondolkodása Természetes Nikolics Fedor báró Asanja Nemi különbségek ?fejlődésben Kiegyezési rendszer Kristály öve Kényszerkölcsön Újítás

v. Czudar (ónodi és bőcsi), a XIV. és XV. sz.-ban hazánk egyik legkiválóbb, előkelő és roppant gazdag családja. Borsodvármegyei származásu. Jeles tagjai:

I. György (Domonkos fia) 1377. szepesi főispán s királyi udvarmester, 1383. főpohárnok; I. Imre (szintén Domonkos fia), 1372-1376. székesfejérvári prépost, 1376-78. váradi, 1378-84. egri püspök és egyszersmind Vörös-Oroszország (Galicia) kormányzója, de előbb káptalanával, utóbb I. Lajos halála után a királynékkal összeveszvén, ezek áttétették őt Olaszországba a szegény imolai püspökségre (1384), 1386-ban sikerült neki kegyelmet nyernie és az erdélyi püspökséget elnyernie. Itt halt meg 1389. Sírköve ma is látható. I. János, az előbbi testvére, 1360. tárcai főesperes, 1372. székesfehérvári őrkanonok, 1396-1403. székesfehérvári prépost. László (János fia), a fent említettek unokatestvére, 1360-65. szegzárdi, 1365-72. pannonhalmi apát, sírköve Pannonhalmán ma is látható. Péter (Domonkos fia), a család leghirnevesebb tagja, előbb királyi apród, 1358-72. borsodi és sárosi főispán s egyszersmind diósgyőri várkapitány, 1372. országbiró, trencséni, zólyomi és sárosi főispán, 1374-1381. tótországi bán, 1381-82. Vörös-Oroszország vajdája. Élt még 1394-ben is. 1368. Bologna városát foglalta el a pápa javára. 1374. Franciaországban járt mint királyi követ, 1380-ban részt vett a velencei béketárgyalásokban. 1387. testvérével I. Györggyel együtt alapította a sajóládi monostort. Vajjon azon János váradi püspök, ki 1390. öntette a váradi Szt.-László-lovasszobrot, e családból származott-e: eddigelé nem egészen bizonyos. Ha valóban e család ivadéka, akkor László apát unokaöccse, Kis-Zudar Péter fia fala. V. ö. Bunyitay, Az egyedi apátság (Turul IX., 141.), Nagy Iván, Magyarország családai (XI).

Z. Simon, Z. Péter tótországi bán unokája, I. Ulászló, V. László és Mátyás királyok alatt főpohárnok, főudvarnok és főajtonálló mester. Midőn I. Ulászló 1440. Lengyelországból hazánkba jött, Z. is elébe ment Eperjesig. Hihető, hogy Ulászló már ekkor főpohárnokává nevezte ki, legalább már 1441. e tisztséget viselte, mint ez az Ulászló és a Cillei grófok között készült egyezséglevélből, melyre nevét aláirta, kitünik. Julián bibornok ösztönzésére 1444. ő is kötelezte magát, hogy részt vesz a törökök elleni küzdelemben. Ő is jelen volt Bécsben 1452., midőn a magyarok Frigyes császár ellen szövetkeztek, ki a kiskoru Lászlót nem akarta nekik kiadni. Mátyás király alatt kéz ízben volt a csehek ellen indított hadjáratban a hadsereg kapitánya. Halálának ideje bizonytalan; 1460. még élt.

Forrás: Pallas Nagylexikon