Zuzmók

(Lichenes, Lichen L.), a levegőben, földön, kövön, falon, fakérgen és egyebütt leterülő vagy odanőtt, belemélyedt vagy kiemelkedő, ezelőtt külön osztálynak tartott telepes növények. Azonban, amint Schwendener kiderítette, minden zuzmó voltaképen kettős növény: az egyik t. i. táplálékot készítő kékes-zöld vagy kék moszat, a másik pedig ennek váladékából vagy rajta élősködve táplálkozó penészgomba, amely a moszatot molyhával bevonja. Mostani felfogásunk szerint tehát a Z. tömlősspórás gombák, de moszatokon v. klorofillumos schizomycetákon élősködnek. Együttélésük (symbiosis) viszonyát életközösség névvel jelölték. Azonban Warming (1896) ettől megkülönböztetve jobbágyi viszonyt (helotismus) vesz köztük észre. A gomba t. i. az életközösséghez csak kevéssel járul. A moszat sejtjei vagy fonalait (moszatsejt, gonidium) a gombamolyha (mycelium) össze-vissza járhatja körül, a Z. tenyésző teste (thallus) ennélfogva meg nem különböztethető, rétegzetlen (L. homoeomerici. A moszat sejtjei másrészt lapszerüen helyezkedve a megszálló molyhot csak alattuk és fölöttük, de nem közöttük engedik magukra: rétegzetes zuzmó (L. heteromerici). A gomba a világosság felé törő moszatot az árnyék felé vonzza, ezért a zuzmó a fának észak felé néző oldalán gyakoribb, ami az erdőben eltévedt embert is tájékoztatja. Nálunk a homokos pusztán azonban fűneműekre is rátelepedik akárhány kéreglakó zuzmó. Igy a tetemtoldófüvet, a zanótot vagy a Polygonum fajait gyakran lepik el. Fa kérgén a zuzmó csupán termőhelyet keres, nem élősködik rajta; azonban a gazdanövény lélekzését lassítja, a kártékony állatoknak és növényeknek pedig menedékül szolgál s a termőhelyet adó gazdát tönkretenni segítheti. A zuzmó szaporodó szerve, a sarjmorzsa vagy a soredium a moszatsejtek övében olyképen keletkezik, hogy egy-egy csoport moszatsejtet a zuzmófonalak sajátságosan körülfonnak, azután gyorsan növekedve, a kéregre nyomást gyakorolnak s felszakítják. A hasadékon kiszóródó sorendiumból új zuzmó fejlődik. Ezeken kivül a Z.-nak is vannak spermogoniumai és spermaciumai, melyek a tömlősspórás gombákéival megegyeznek. Végre a Z.-nak külsőleg többnyire csészikealaku külön spórarétegük vagy apoteciumjok (spórapaizs) is van, s ennek a hosszmetszete és spóraképzése a tányérgombákéval egyezik meg. A zuzmó azonban, mint kettős növény egymagában nem szaporodhatik, hanem csupán mindkettejök külön. A moszat szaporító sejtje (soredium) a telepből kiszabadulva mint önálló növény fejlődhetik tovább. Azonban a gomba falainak lefűződő végsejtjei (conidium) már lesik a kibuvását és rátapadva szóródnak szét, ugy hogy ismét csak zuzmó lesz belőlök. A gomba négyféle és kiszabaduló sejtje gombává sarjad, hogyha a megfelelő moszatra jut; különben elpusztul. A zuzmó ennélfogva szorédiummal biztosan szaporodik, ezért gombatermés ritkább. Mivel azonban amaz csak górcsői nagyságu, sőt a moszat termősejtje kiszabadulva önállóan is fejlődhetik, a gomba termése pedig nagyobb, ezért a sokféle zuzmó csoportosítását sokféleképen kisérlették meg. A gombák termőteste moszattal való egybeolvadásakor négyféle, ennélfogva legújabb négyféle csoportjukat ismerjük: 1. Tömlős-spórájuak (Asco-L.) és pedig a) morzsatermésüek (Pyreno-L.), b) tálacskás termésüek (Disco-L.); 2. Pálcikás spórájuak (Basidio-L.), még pedig: c) hártyás termésüek (Hymeno-L.) és d) hasas termésüek (Gastero-L.). Azonban a két utóbbi csupán a forró égöv szülötte, azért a mieink fölismerésére termetük jobban kalauzol. A zuzmó testét gombamolyha vonja be, ezért többnyire szürkés-zöldek, szürkés-barnák vagy egyáltalán fakó szinüek. Tenyészőtestük és a vele járó termetükre támaszkodó régibb csoportosításuk (a mérsékelt és hideg égövbeliek megkülönböztetésére) nagyon alkalmas. Igy 1. vannak Z. (kéregtelepüek, Lichenes crustacei), melyek tenyészőteste kéreg, föld, kő lyukacsaiban rejtőzködve csupán termőtestét bocsátja ki a világosságra, tehát az aljazata nélkül nem gyüjthető (fa-var, fa-ripacs, fa-kosz stb.). Ilyen a betü-zuzmó. 2. Haraszt-zuzmó vagy haraszttelepü zuzmó (phylloblasti Lobiolati), rétegzetes tenyészőtestük lapszerüen ágazik el, de az aljazatáról könnyen levehető (fatenyere, földi tenyér, kutyanyelv). Ilyen a peltigera és parmélia. 3. Gallyas v. gallyastelepü zuzmó (Thamnoblasti), melyek tenyészőteste bőrös vagy porcogós és sokfelé ágazik; moszatjuk üreges belső hengerré növekedik, p. faszakáll, rén-zuzmó és más. 4. Kocsonyásak vagy rétegzetlenek (l. Gelatinose), p. a fakocsonya (Collema), l. Tajtékzuzmó.

Forrás: Pallas Nagylexikon