Ulrik (Huldreich), a református egyháznak egyik alapítója,
szül. Wildhausban (a toggenburgi grófság egyik hegyi községében), hol atyja
biró volt 1484 jan. 1., megh. Kappel mellett a csatatéren 1531 okt. 11-én.
Bölcsészeti és humanisztikus tanulmányait a berni akadémián és a bécsi
egyetemen végezte, a teologiát pedig 1502 után a baseli egyetemen, hol a kiváló
tudós Wyttenbach Tamás tanítványa volt. 1506-16. Glarusban volt lelkész, de
1612-15. két hadjáratban is részt vett, elkisérvén mint tábori lelkész a II.
Gyula pápa zsoldjában álló hiveit a franciák ellen Lombardiában folytatott
hadjáratra, mely szolgálatáért a pápától 1517-ig 50 frt évi díjat húzott. Már
glarusi pap korában sokat foglalkozván az újtestamentommal, megérlelődött benne
azon meggyőződés, hogy az egyház tana nincs teljes összahangzatban a
szentirással. Midőn pedig 1516. a messze földön hires búcsujáróhelyre,
Maria-Einsiedelnbe neveztetett ki, és itt egész közelből alkalma lett
tapasztalni az oda zarándokoló tömegeknek az ily búcsujáróhelyeken levő szent
képek iránti babonás tiszteletét, nyilvánosan kikelt a búcsujárások, a más
visszaélések, többek közt a bűnbocsátólevelek árulása ellen is, mellyel Svájcban
Sámson Bernát Ferenc-rendi szerzetes bizatott meg 1518.; sőt püspökét (a
konstanzi) is felhivta az egyháznak az isten igéje szerint való reformálására.
Z. ezen bátor fellépésének hire csakhamar messze elhatott, a zürichiek
meghivták főtemplomuk lelkészéül, mely állását Z. 1519 jan. 1-én foglalta el, s
mindjárt beköszöntő beszédében kijelentette, hogy ő a szentirást fogja
prédikálni. Ugy is cselekedett, és egy-két év leforgása alatt a reformáció ügye
nemcsak Zürichben, de a német határokhoz közelebb eső többi német ajku
kantonban is, ezenkivül Bernben is nagy lendületet nyert, támogattatván több
lelkes hittudós lelkész és szerzetes, mint Ökolampadius, Haller, Kolb által is.
De a vallási reformokkal együtt a politikai téren is sokakat igen közelről érdeklő
reformmozgalmat indított Z. Mint honfi nagy veszélyt látott hazájára, de
honfitársainak erkölcsi életére nézve is a svájciak azon szokásában, hogy ezek
jó pénzért zsoldosokul beállottak idegen fejedelmeknek, főként a pápának, a
francia királyoknak, Milanónak szolgálatába s csupán anyagi haszonért készek
voltak embertársaikat, sokszor az ellenfél táborában zsoldoskodó saját
testvéreiket is gyilkolni. A vallási visszaélésekkel együtt ő ezen visszaélést
is erős ostrom alá vette, mely ostrom növelte hiveinek is, de az évi zsold
elveszítését féltő ellenségeinek is a számát. A zürichiek mellette voltak; a
kanton hatósága 1520. egyfelől megtiltotta a bűnbocsátóleveleknek a kanton
területén való árulását, másrészt a papoknak meghagyta, hogy csupán az
evangeliumot prédikálják. Pár évvel későbben megjelent Z.-nek az első
reformátori irata a bőjt ellen; ugyanekkor ő és tiz társa a konstanzi püspökhöz
egy szerény, de azért határozott hangon irt levelet intézett, melyben
kijelentették, hogy ők szilárdul elhatározvák Isten segedelmével az evangeliom
prédikálására s egyszersmind kérték a papnőtlenségi törvény megszüntetését.
Midőn ezekért a dömések Z.-t eretnekítették, a zürichi főtanács szóvitát
hirdetett (1523 jan. 29.), felhiván mindenkit a Z. által hirdetett tételek megcáfolására.
A vitán mintegy 600 egyházi és világi férfi jelent meg, köztük a konstanzi
püspök helyettese Faber is; minthogy azonban Z. tételei ellenében csupán a
hagyomány és a zsinatok tekintélyét állította, a főtanács Z.-t nyilvánította
győztesnek. Ugyanez év őszén mintegy 900 tag s községi küldöttek jelenlétében a
képek tisztelete és a mise felett tartatott egy másik vita, melynek eredménye
az lett, hogy a templomokból a képeket, szobrokat, oltárokat eltávolították,
majd a misét eltörölték, s helyette 1524 karácsonyán az úrvacsorát
fatányérokról és fakupákból két szin alatt szolgáltatták ki. Ugyanezen évben
megnősült Z. A következő évben kiadta fő művét Commentarius de vera et falsa
religione címen s ezzel az általa indított reformációnak szilárd alapot vetett.
Z. reformátori tana a németországi reformátorok tanaival jórészt egyeztek;
egyes pontokban azonban voltak közöttük eltérések is. Igy p. Luther és társai
az eredendő bűnről, a szabad akaratról, a megigazulásról Ágoston nézeteit
vallották, mig Z. erősen hajlott Pelagius felé; de a fő eltérés az úrvacsorai
tanra nézve volt. Volt ezenkivül eltérés a külsőségeket és
szertartásokat s az egyházkormányzatot illetőleg is, kiküszöbölvén Z. az
egyházból minden külsőséget, kezdetben még az orgonát is, az egyház legfőbb
kormányzó hatóságaként pedig a nép szabad választása folytán létre jött világi
hatóságot ismervén el. Mig a vagyonosabb s műveltebb kantonok Z. mellé
csatlakoztak, addig az ős öt kanton Schwyz, Zug, Luzern, Uri, Unterwalden,
melyeknek szegény lakossága a külföldről húzott zsoldra inkább rá volt
szorulva, s mely inkább a papok és szerzetesek befolyása alatt állt,
határozottan ellenezett mindennemü újítást. Ezen ellentét már 1529. majdnem
háborut idézett elő, de akkor az u. n. első kappeli békével az összeütközést
megelőzték 1531 okt. 11. azonban ismét ellenségként találkoztak egymással
Kappel mellett a katolikus és reformokat befogadott kantonok; az ütközetben az
előbbiek győztek, Z. is a csatatéren maradt, holttestét másnap máglyán megégették,
porait szélnek eresztették. Emlékére Kappel mellett 1838. emlékszobrot
állítottak. Z. összes művei először 1545., majd 1581. jelentek meg ívrét
alakban, újabban Schuler és Schultes adták ki azokat (1828-42, 8 kötet, azokhoz
Toldalék 1861).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Kapcsolódás
Magyar
Angol
Német