Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Zwingli... ----

Magyar Magyar Német Német
Zwingli... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Zwingli

Ulrik (Huldreich), a református egyháznak egyik alapítója, szül. Wildhausban (a toggenburgi grófság egyik hegyi községében), hol atyja biró volt 1484 jan. 1., megh. Kappel mellett a csatatéren 1531 okt. 11-én. Bölcsészeti és humanisztikus tanulmányait a berni akadémián és a bécsi egyetemen végezte, a teologiát pedig 1502 után a baseli egyetemen, hol a kiváló tudós Wyttenbach Tamás tanítványa volt. 1506-16. Glarusban volt lelkész, de 1612-15. két hadjáratban is részt vett, elkisérvén mint tábori lelkész a II. Gyula pápa zsoldjában álló hiveit a franciák ellen Lombardiában folytatott hadjáratra, mely szolgálatáért a pápától 1517-ig 50 frt évi díjat húzott. Már glarusi pap korában sokat foglalkozván az újtestamentommal, megérlelődött benne azon meggyőződés, hogy az egyház tana nincs teljes összahangzatban a szentirással. Midőn pedig 1516. a messze földön hires búcsujáróhelyre, Maria-Einsiedelnbe neveztetett ki, és itt egész közelből alkalma lett tapasztalni az oda zarándokoló tömegeknek az ily búcsujáróhelyeken levő szent képek iránti babonás tiszteletét, nyilvánosan kikelt a búcsujárások, a más visszaélések, többek közt a bűnbocsátólevelek árulása ellen is, mellyel Svájcban Sámson Bernát Ferenc-rendi szerzetes bizatott meg 1518.; sőt püspökét (a konstanzi) is felhivta az egyháznak az isten igéje szerint való reformálására. Z. ezen bátor fellépésének hire csakhamar messze elhatott, a zürichiek meghivták főtemplomuk lelkészéül, mely állását Z. 1519 jan. 1-én foglalta el, s mindjárt beköszöntő beszédében kijelentette, hogy ő a szentirást fogja prédikálni. Ugy is cselekedett, és egy-két év leforgása alatt a reformáció ügye nemcsak Zürichben, de a német határokhoz közelebb eső többi német ajku kantonban is, ezenkivül Bernben is nagy lendületet nyert, támogattatván több lelkes hittudós lelkész és szerzetes, mint Ökolampadius, Haller, Kolb által is. De a vallási reformokkal együtt a politikai téren is sokakat igen közelről érdeklő reformmozgalmat indított Z. Mint honfi nagy veszélyt látott hazájára, de honfitársainak erkölcsi életére nézve is a svájciak azon szokásában, hogy ezek jó pénzért zsoldosokul beállottak idegen fejedelmeknek, főként a pápának, a francia királyoknak, Milanónak szolgálatába s csupán anyagi haszonért készek voltak embertársaikat, sokszor az ellenfél táborában zsoldoskodó saját testvéreiket is gyilkolni. A vallási visszaélésekkel együtt ő ezen visszaélést is erős ostrom alá vette, mely ostrom növelte hiveinek is, de az évi zsold elveszítését féltő ellenségeinek is a számát. A zürichiek mellette voltak; a kanton hatósága 1520. egyfelől megtiltotta a bűnbocsátóleveleknek a kanton területén való árulását, másrészt a papoknak meghagyta, hogy csupán az evangeliumot prédikálják. Pár évvel későbben megjelent Z.-nek az első reformátori irata a bőjt ellen; ugyanekkor ő és tiz társa a konstanzi püspökhöz egy szerény, de azért határozott hangon irt levelet intézett, melyben kijelentették, hogy ők szilárdul elhatározvák Isten segedelmével az evangeliom prédikálására s egyszersmind kérték a papnőtlenségi törvény megszüntetését. Midőn ezekért a dömések Z.-t eretnekítették, a zürichi főtanács szóvitát hirdetett (1523 jan. 29.), felhiván mindenkit a Z. által hirdetett tételek megcáfolására. A vitán mintegy 600 egyházi és világi férfi jelent meg, köztük a konstanzi püspök helyettese Faber is; minthogy azonban Z. tételei ellenében csupán a hagyomány és a zsinatok tekintélyét állította, a főtanács Z.-t nyilvánította győztesnek. Ugyanez év őszén mintegy 900 tag s községi küldöttek jelenlétében a képek tisztelete és a mise felett tartatott egy másik vita, melynek eredménye az lett, hogy a templomokból a képeket, szobrokat, oltárokat eltávolították, majd a misét eltörölték, s helyette 1524 karácsonyán az úrvacsorát fatányérokról és fakupákból két szin alatt szolgáltatták ki. Ugyanezen évben megnősült Z. A következő évben kiadta fő művét Commentarius de vera et falsa religione címen s ezzel az általa indított reformációnak szilárd alapot vetett. Z. reformátori tana a németországi reformátorok tanaival jórészt egyeztek; egyes pontokban azonban voltak közöttük eltérések is. Igy p. Luther és társai az eredendő bűnről, a szabad akaratról, a megigazulásról Ágoston nézeteit vallották, mig Z. erősen hajlott Pelagius felé; de a fő eltérés az úrvacsorai tanra nézve volt. Volt ezenkivül eltérés a külsőségeket és szertartásokat s az egyházkormányzatot illetőleg is, kiküszöbölvén Z. az egyházból minden külsőséget, kezdetben még az orgonát is, az egyház legfőbb kormányzó hatóságaként pedig a nép szabad választása folytán létre jött világi hatóságot ismervén el. Mig a vagyonosabb s műveltebb kantonok Z. mellé csatlakoztak, addig az ős öt kanton Schwyz, Zug, Luzern, Uri, Unterwalden, melyeknek szegény lakossága a külföldről húzott zsoldra inkább rá volt szorulva, s mely inkább a papok és szerzetesek befolyása alatt állt, határozottan ellenezett mindennemü újítást. Ezen ellentét már 1529. majdnem háborut idézett elő, de akkor az u. n. első kappeli békével az összeütközést megelőzték 1531 okt. 11. azonban ismét ellenségként találkoztak egymással Kappel mellett a katolikus és reformokat befogadott kantonok; az ütközetben az előbbiek győztek, Z. is a csatatéren maradt, holttestét másnap máglyán megégették, porait szélnek eresztették. Emlékére Kappel mellett 1838. emlékszobrot állítottak. Z. összes művei először 1545., majd 1581. jelentek meg ívrét alakban, újabban Schuler és Schultes adták ki azokat (1828-42, 8 kötet, azokhoz Toldalék 1861).

Forrás: Pallas Nagylexikon

Kapcsolódás



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is