Adal

(Adel), a keletafrikai partvidékama részének arab neve, mely a Bab el Mandeb-től a Tadsurrai-öbölig terjed smelyhez hozzászámítják tágabb értelemben É-ra a Vörös-tengerben fekvő Szamharátis (l. o.), Ny-ra a Havas folyón túl terjeszkedik, D-en a somalok földjéig ésHararig. A part, melybe a kitünő kikötőhelyet szolgáltató Tadsurrai-öböl vájtamagát, homokos és sivár. Meredek, szaggatott vulkáni hegységek és kialudtvulkánok (köztük az 1000 m. magas Aiulló) váltakoznak puszta síksággal ésnéhány termékeny, fűvel benőtt hosszvölggyel. Az ország Ny-i részén fut le anagy Havas folyó, mely Soából jön és a sós Ausza-tóba ömlik. ATadsurrai-öbölhöz közel van a 15 km hosszu Aszal-tó, mely 173 m. fekszik atenger szine alatt és az Abissziniával folytatott kereskedésnek jelentékenysómennyiséget szolgáltat. A növényzet igen szegényes, leggyakrabban nő itt amirha. Az állatvilág az abissziniaival egyezik meg. A lakosok az adelik vagyad-akik, a rabló mohammedán danklaik egyik ága, kik, mint pásztorkodó nép, azországot bebarangolják és a Soába vezető karavánutat veszélyessé teszik. Azországrész helységei között, mely egyáltalában semmi politikai egységet semképez, amennyiben az egyes dankali törzsek egymástól teljesen függetlenek,Ausza tekinthető főhelynek. Tadsurra a legfontosabb kikötőhely, az abissziniaikaravánok kiindulási helye. Ettől É-ra fekszik Obok, a franciák által 1862-bena Tadsurra-öbölben alapított kikötőhely és Aszab, mely 1869 óta az olaszoké.

Forrás: Pallas Nagylexikon