Affectio

(lat.), vm. személy v. dologszenvedő magatartása kivülről jövő behatásokkal szemben. Innét kedélyindulatnakis mondják, de csak régibb művekben. Újabban csak az orvostanban fordul a szónéha elő vm. pontosabban körül nem írt beteges elváltozás jelzésére, p.gyomoraffekció stb. Így is germanizmus; helyesebb: baj. Pretium affectionis,affekciós érték: vm. dolognak nem gazdasági értéke, hanem vm. egyénre nézvekülönös okokból származó becse, p. drága emlékek fűződnek hozzá. l. Affectionesscripturae sacrae, azaz a «Szentirásnak tulajdonságai» alatt érti a régiprotestáns dogmatika azokat a jellemző vonásokat, melyek a bibliát minden másirodalmi terméktől megkülönböztetik. Ilyennemű elsőrendű tulajdonságok: 1.isteni tekintély, 2. igazság, 3. tökély, 4. világosság, 5. isteni hatályosság.Másodsorban említendők 1. szükségesség, 2. sértetlenség, 3. az eredettisztasága és megbizhatósága, 4. hitelreméltóság. Affectus, l. Erős felindulás,Indudat. Affectus punitur licet non sequatur effectus a. m.: A szándékot kellbüntetni, habár azt eredmény nem is követte.

Forrás: Pallas Nagylexikon