Ágyúnaszád

(ném. Kanonenboot, ang. gunboat, ol. cannoniera), kisebb hadi hajó, csekély merüléssel, melyet eredetileg a partvédelem céljából építettek és rendesen csak egy, de nagy ürméretü, nehéz ágyúval láttak el. Hogy az ágyúnaszádok képessége nagyobb tengeri utra fokozódjék s idegen partokon való hadműveletekre is használhatók legyenek, szükséges volt a hajótestet nagyobbítani és terjedelmesebb árbocozattal felszerelni, mint azt előzőleg csupán a partoknak védelme igényelte. Ez nagyobbítás képezte az átmenetet az ugynevezett cirkáló hajóknak építéséhez, melyből ama szükség és kényszer folytán, hogy a hajók a páncélos hajókkal is mérkőzhessenek ismét a páncélos ágyúnaszádok keletkeztek. E páncélos ágyúnaszádoknak főfegyverét egy az előfedélzeten, vastag homlokpáncél mögött lévő nehéz ürméretü ágyú képezte. A harcképességnek további fokozása céljából ezek a hajók homlok-élükön még sarkantyút is kaptak, páncéljoknak általános vastagsága megnagyobbíttatott, ágyúfelszerelésök bővíttetett és az ily módon fegyverzetökben erősbödött páncélágyúnaszádok azután cirkáló, páncél-koshajóknak neveztettek. Miután továbbá kitünt az is, hogy e hajóknak csekély merülése miatt a gépezet és kazán nem volt eléggé a víz alá sülyeszthető és igy az ágyúgolyók romboló hatásának nagyon ki voltak téve szükségessé vált egy domboru páncél-fedélzetnek az építése; melynek széle a hajóoldal falazatának mentén 1,4 m. a víz alatt, közepe pedig 0,25 m. a víz színe felett fekszik és a gépezetet és kazánokat befödi (haj ók páncélfedélzettel). Hogy a jelenkornak egy hadihajóhoz kötött igénye, a menetgyorsaságnak fokozása is lehetőleg kielégíttessék, e hajók nagyobb, illetőleg erősebb gépeket kaptak és az ujabb időben, az oldalpáncélzatnak rovására még torpédó lökőkészülékekkel is elláttattak. E hajók most a torpédó, cirkáló-koshajók nevén ismeretesek és minden hadi tengerészettel biró nemzet hajóhadában feltalálhatók.

Forrás: Pallas Nagylexikon