Alaptalaj

v. altalaj az építészetben az a talaj, melyre az épület alapfalazatát állítják. Építés előtt megvizsgálandó, vajon az A. elég szilárd és egyenletes tömegű-e, hogy a reá nehezedő épület sulyát elbírja anélkül, hogy alatta sülyedjen, vagy ha kissé sülyed is (mert a sziklán kívül nincs talaj, mely egy kevéssé legalább össze ne nyomódnék), ne egyenlőtlenül sülyedjen. Az alaptalaj megvizsgálása kémlővassal vagy furóval történik, vagy ha a talaj alkotásáról a legbiztosabban akarunk meggyőződést szerezni, leásott gödrök, vagy kutak segítségével. Nedves talajban a talajvíz alatt a furót furócsőnek alkalmazásával kell egybekötni. Ha a vizgálatok azt bizonyítják, hogy a talaj egyenletes tömegű, akkor egyenlően elosztott megterhelés mellett még az sem volna baj, ha az A. kevéssé összenyomható volna. Ha azonban az A. nem mindenütt egyenlően hordképes vagy a reánehezedő megterhelés nagyon egyenlőtlenül elosztott, akkor arra kell az építésznek törekednie, hogy egyenlőtlen sülyedések ne álljanak be; e célból a puha alaptalajt kicserélik ellentállóbbal (kaviccsal, homokkal) vagy mesterséges úton teszik hordképessé, p, facölöpök, vascsövek stb. leverésével (lásd Alapozás). Közönségesen négy családra osztják az A.-ok különféle nemeit. Az első a szikla, mely ha elégséges vastag s a porladásnak nincs nagyon kitéve, a legjobb és legszilárdabb, mert teljesen összenyomhatatlan, tehát nem sülyedő alaptalaj. A második az öregszemű kövecses homoktalaj mely szintén majdnem összenyomhatatlan és a legnehezebb épületeket is teljes biztonsággal viszi. A harmadik családba a már összenyomható, de oldalvást ki nem térő talajnemek tartoznak. Ilyenek a száraz agyagtalaj, a márgás talaj stb. A negyedik családba az építkezésre nézve legkedvezőtlenebb A. nemek tartoznak, melyek erősen összenyomódnak és oldalvást is kitérnek. Ilyen a turfás, iszapos, futóhomokos talaj, az átnedvesedett agyagtalaj és mások. Vízeres talaj a víznek mesterséges úton való eltávolítása előtt nem használható építkezésre, és igen vigyázni kell akkor is, ha az A. különbözőnemű rétegekből van összetéve és ha e rétegek még ezenfelül egymáson ferdén feküsznek, mely esetben igen gyakoriak a csuszamlások. Használhatatlan a feltöltött A., melyet vagy egészen el kell távolítani, vagy csak egyes oszlopokat az elevenföldig ásva, azokat a feltöltés fölött átboltozni (l. Alapozás).

Forrás: Pallas Nagylexikon