Áldozócsütörtök

(egyházi liturgikus nyelven: Urunk mennybemenetelének ünnepe), a husvét után következő 5-ik vasárnapot követő csütörtökön, mely Jézus feltámadása után a 40-ik napon ünnepeltetik és a Megváltó e földön töltött életének zárónapját képezi. Közönségesen Á.-nek hívják, valószinüleg azért, mert a katolikus hívek a közvetlenül megelőző három keresztjáró napon, az Ur mennybeménetelének méltó megünneplésére elkészülvén, ez ünnepen nagyobb számmal járulnak az Ur asztalához; vagy talán azért is, mert a rendesen nagybőjti 3. vasárnappal kezdődő husvéti gyónás és áldozás ideje ma is több egyházi megyében e napon fejeztetvén be, akik ebbeli kötelmöknek elébb, bármely oknál fogva eleget nem tettek, azt ezen az ünnepen szokták teljesíteni. Hogy mindig csütörtökön tartják ez űnnepet, onnan van, mert az irás szavali mondják, hogy Jézus vasárnap támadt fel halottaiból s féltámadása után 40 napig társalkodott még tanítványaival; a 40-ik nap pedig, melyen mennyekbe ment, csütörtökre esik. Az Ur mennybemenetelének ünnepe egyike az egyház legrégibb ünnepeinek. Ősrégisége mellett nemcsak az a körülmény bizonyít, hogy már az úgynevezett «Apostoli Rendeletek»-ben is (Lib. 8. cap. 33) van említés róla, de minden kétségen felül helyezik azt ama reánk maradt homiliák, melyeket az egyház sok jeles atyái és tanítói (Eusebius nissai szt. Gergely, Epiphanius, Chrysostomus; szt. Ágoston stb.) ezen az ünnepen tartottak. Mint más főbb ünnepeit, úgy ezt is oktávával üli az egyház s némely külföldi egyházak ekkor az isteni tisztelet diszét a hajdankorból eredt szokáshoz képest még különös processzióval is növelik annak a menetnek az emlékezetére, amellyel Jézus az evangelista szerint tanítványait a Jeruzsálem közelébe eső Betánia mellé vezette, ahol azután szemeik láttára a mennyekbe ment. Minthogy a husvéti nagy gyertyaszál a feltámadt Jézust jelképezi, azért azt a mai űnnep nagymiséjének evangéliuma után eloltják; úgyszinten a feltámadt Jézusnak az oltáron álló zászlós szobrát is eltávolitják. Krisztus mennybemenetele a keresztény katolikus vallás egyik alaphitigazságát képezi és értelme az egyház tanítása szerint az, hogy Krisztus, amennyiben ember is, testével és lelkével felment a mennyekbe.

Forrás: Pallas Nagylexikon