tartomány É-i Olaszországban,
Piemont keleti részét foglalja magában. É felől Torino és Novara, K felől
Pávia, D felől Genua, Ny felől Cuneo és Torino tartományok határolják. Területe
5117 km2. Keleti része tágas, termékeny síkság, középső és nyugati
részét többnyire pompás dombvidék foglalja el, amelyet részint erdőség borít. A
Pó, Tanaro, Bormida folyók öntözik. Lakossága 1881-ben 729,710 lélek volt, akik
leginkább földmíveléssel, bor-, kender-, len-, gyümölcs és szarvasgomba
termeléssel, selyemiparral, festéssel és sajtkészítéssel foglalkoznak. Az utak
és vaspályák sűrű hálózatot képeznek az egész tartományban, amely hálózatnak csomópontját
a tartomány fővárosa képezi. A tartomány hat kerülete: A., Acqui, Asti, Casale
Monferrato, Novi Ligure és Tortona. Hasonló nevű fővárosa. melynek della Paglia
(azaz szalmából való) volt a gúnyneve, Torinotól DK-re 91 km.-nyire van, a nagy
Pó-síkságnak egy DNy-i öblében, mocsaras vidéken a Tanaro és Bormida mellett.
Nagyon meg van erősítve. Hat főtere közül a nagy négyszögű Piazza Reale tűnik
ki a város közepén; palotái közül legszebbek a királyi palota és a városháza.
Nagy színháza is van, 19 temploma közül pedig legszebb az új székesegyház
(épült 1822-ben). A Tanaro bal partján van az (1728-ban épült) erős citadella,
amelyhez szép fedett híd vezet. 1881-ben 30,761 lakosa volt. Alessandriában van
líceum, gimnázium, ipariskola, számos jótékony intézet. Vászonszövő-,
viaszgyertya-, arany-, ékszer-ipara nevezetes, egyszersmind igen élénk
kereskedőhely. Egy püspöknek és egy prefektusnak székhelye. Alessandriát
1168-ban alapították a Barbarossa Frigyes ellen szövetkezett lombardiai városok
és az ő csúfjára nevezték el ellenségéről, III. Sándor pápáról. Azért van olyan
nagy hadi fontossága, mert a síkság közepén a lombardiai, felső-piemonti és
genuai utak találkozásánál fekszik. 1707. Jenő herceg foglalta el, azután
József császár Savoyának engedte át. A. tőszomszédságában volt 1800-ban a
marengoi ütközet. A legújabb időben is Piemont főerőssége és kulcsa lévén,
1849-ben a novarai csata után ideiglenesen át kellett adni az osztrákoknak a
kötendő béke zálogául.
Forrás: Pallas Nagylexikon