Alexander

Bernát, tanár, filozofiai író, a bölcsészet doktora, szül. Budapesten 1850 ápr. 13. Egyetemi tanulmányait Budapesten kezdte s a külföldi egyetemeken végezte. A budapesti V. ker: állami főreáliskolánál kapott először alkalmazást mint rendes tanár. 1878 óta a tud. egyetemen mint a filozofiai tudományok magántanára működik. 1892-ben a dramaturgia tanárává neveztek ki a színművészeti akadémián, s ugyanez évben a műegyetemen az esztétikai irodalom és művelődéstörténelem előadójának alkalmazták. Ugyancsak ebben az évben választotta meg a m. tud. Akadémia levelező tagjának. Írói gazdag munkássága a filozofia, esztétika s a tanügy között oszlik meg. Régi munkása emellett a hirlapirodalomnak is. Éveken át szerkesztette az Egyetértés tanügyi rovatát, állandó dolgozótársa a Neues Pester Journalnak, hol mint színházi tudósító mélyreható s gazdag szellemmel írt dramaturgiai tárcákat és értesítéseket közölt. Ezeknek köszönhette, hogy Csiky Gergely halála után a közfigyelem feléje irányult s megkapta a dramaturgia tanszékét a szini akadémián. Filozofiai főbb művei: A filozofia történetének eszméje tekintettel a történetre általában. 1878. Kant élete, fejlődése és filozofiája, 1881, melyet az Akadémia 1884-ben a Marczibányi-jutalommal koszorúzott meg. A XIX. század pesszimizmusa. Schopenhauer és Hartmann, 1884» az Akadémia 1881-i pályázatán a Gorove-dijat kapta meg. Szerkeszti a Filozofiai Írók Tárát, melyből eddig tíz kötet jelent meg. Ebben ő fordította és magyarázta Descartes-ot, Hume-ot, Kant prolegomenáit. Kant alapvető művét, a tiszta ész kritikáját Bánóczival együtt fordította, a hozzávaló tanulmányt ő írta. Számos értekezést írt ezeken kívül különböző folyóiratokba. Tanügyi irodalmi munkássága egyes cikkeken kívül abban is állt, hogy 1882-1886. ő szerkesztette a Magyar Tanügy című folyóiratot, 1891 óta pedig szerkesztője az Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlönynek. Iskolák számára kiadta Wallensteint és Descartes-ot.

Forrás: Pallas Nagylexikon