Algebrai mennyiség
Oly mennyiség, mely racionális
együtthatókkal bíró algebrai egyenletnek tesz eleget. Aszerint amint ebben az
egyűtthatók racionális számok vagy racionális függvények, az A.-algebrai szám,
illetőleg algebrai függvény. Az algebrai függvények lényeges szinguláris
hellyel nem bírnak; e tulajdonságuk függvénytani szempontból egyszersmind
teljesen jellemzi is őket. A.-ek bármilyen algebrai összetétele ismét A.; ilyen
tehát összegük, szorzatuk, hányadosuk. Ha az A.-et definiáló egyenletben az
ismeretlen legmagasabb hatványának együtthatója az egység, a többi együtthatók
pedig racionális egész mennyiségek, akkor az A. algebrai egész mennyiségnek
neveztetik. Az algebrai egész függvényeket függvénytani szempontból teljesen
jellemzi az a tulajdonságuk, hogy a végesben végtelen helyük nincsen. Algebrai
egész mennyiség egész műveletekkel szerkesztett összetételei ismét algebrai
egész mennyiségek. Az A. ehnéletét Kronecker foglalta legelőször rendszerbe
«Grundzüge einer arithmetischen Theorie der algebraischen Grössen» című
értekezésében (Crelle-Journ. 92. k.).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|