Államcímer

(magyar). A legrégibb adat, melyet a magyar Á: ről ez ideig ismerünk: Imre királynak 1202. évi pecséte, mely négy pólyát ábrázol, a pajzs mezején, a pólyák között 3-3-2-1, összesen 9 lépdelő oroszlánnal. II. András 1222. évi aranybulláján a pajzs hétszer osztott, itt már az osztásokon (nem a mezőn) látható két-két, egymással szembe fordult oroszlán, elválasztva egy-egy hárslevélhez hasonló alakkal; 1231. évi kettős pecsétjén, mely öt pólyás, ismét a pajzs mezején látjuk az egymásután lépdelő oroszlánokat összesen 11-et. Ez időn túl az oroszlánok eltünnek a magyar Á: ből, de az osztások száma egész az Anjoukorig ingadozik, a mely időtől kezdve a pajzs állandóan hétszer osztott marad. Színre nézve sincs biztos megállapodás. A zürichi címertekercs, Nagy Lajos 1369. évi címeradományozó oklevelének szövege Kassa részére, a vereset veszi alapszínnek, de ugyancsak Kassa 1369. évi tényleg használt címerében, a kassai dóm szentségházának XV. századi államcímereiben, Grünenberg 1488.-iki címerkönyvében, a heraldikai szépízlésnek megfelelőleg: fehér az alapszin, miután a magyar Á. második címerrészleteinek pajzsszíne is veres. A bécsi krónika és a korvinák hol egyiket, hol másikat veszik alapszinnek. A magyar Á. második fő alkatrésze: a kettős kereszt IV. Béla alatt, annak 2243. évi pecséten fordul elő először, a hármas halom Ágnes királyné, III. András özvegyének pecsétén; a hármas halomra illesztett korona pedig, melyből a kettős kereszt emelkedik ki, Zsigmond királynak 1389. évi felségi pecséten. Az Árpádház kihalta után, az egyes uralkodók a magyar Á.-t saját családi címereikkel egyesítették. A két címeralkatrésznek, mai mód szerint, egy hasított pajzsban való egyesítése először Nagy Lajos egyik érmén fordul elő 1362-1382. évek között, de állandó használata tulajdonképen csak Mária Terézia alatt jutott érvényre.

Mai alakját az 1874 febr. 9.-iki kir. rendelet állapította meg. A kis címer hasított pajzs: elül veres, fehérrel hétszer osztott, hátul: veresben zöld hármas-halomra illesztett, arany koronából emelkedő ezüst patriárka-kereszt. A közép-címer négyelt pajzs, alul benyúló ékkel és középpajzzsal, mely a fent leírt kis címert foglalja magában: 1. kékben három (2, 1) koronás arany oroszlánfej (Dalmácia); 2. fehér-veressel kockázott (Horvátország); 3. kék pajzsban szaladó nyesttel rakott ezüst szegélyzetü veres hullámos pólya, felül hatágú arany csillagtól kisérve (Szlavónia); 4. veres keskeny pólya által kék s aranybán osztott, felül az osztásból előtünő arannyal fegyverzett fekete sas, jobbról arany naptól, balról befelé fordult ezüst holdsarlótól kisérve, alul hét (4, 3) veres vártorony (Erdély) 5. az ékben, veresben víztől környezett lapos sziklán kettős fekete sas áll, teje felett kékbélésü hercegi korona lebeg, bal lábát egy eldőlt korsóra teve. melyből víz folyik (Fiume). A nagy címer négyelt pajzs, alól benyúló ékkel, közepes szívpajzzsal, ez utóbbi veres cölöppel melyben ezüst pólya van hasított arany pajzs, elől koronás veres oroszlán, hátul három ezüst csonka rigóval rakott veres harántpólya (Habsburg, Ausztria, Lotharingia), a többi olyan, mint a közép-címeren. A pajzsra mindhárom esetben Szent István koronája van illesztve s a címertartó a két oldalon egy-egy lebegő angyal.

Forrás: Pallas Nagylexikon