Államhatalom

az állam rendelkezésére álló anyagi és szellemi erők összesége; a nemzeterő egybefoglalása, vagy pedig ez erő nyilvánulása, uralma. A legmagasabb hatalom az államban, melynek minden más köz- és magánhatalom alárendelve van. Jellemző vonásai az egység és oszthatatlanság; függetlenség v. felségiség: szuverénitás, mely korlátozását egyedül kifelé találja más A.-ok által. Összesége a felségjogoknak, melyek nyilvánulatai különfélesége folytán lőnek megkülönböztetve (alaki felségjogok), valamint ama viszonyok körei szerint, amelyekben érvényesül (anyagi felségjogok) Ily jelentőségü az államfelségiségben foglalt Á.-ak megkülönböztetése is; a hatalmak megosztása pedig abban áll, hogy az államélet nyilvánulatai, így főleg az akaratelhatározás, és a cselekvés, végrehajtás, azok mivolta által megkivánt különös szervekre bizassanak, s ezek működésükben egymástól lehetőleg függetlenül járhassanak el, azaz egymást kölcsönösen korlátozzák, ellensulyozzák. Az államok szervezete tanusítja, hogy a hatalmak megosztásának tanai, illetőleg e tan követelései, absztrakt kategóriái gyakorlatilag nem valósultak sehol, semminő államforma mellett, s mereven az állam életének egyéni voltánál fogva nem is vihetők keresztül, másrészt azonban nem kétséges, hogy a megosztás bizonyos mérve, feltétele, illetőleg biztosítéka az alkotmányosságnak és közszabadság nak.

Forrás: Pallas Nagylexikon