Álló kötélzet

(tengerészet, ném. stehendes Gut, ol. manovre fisse, dormiente, ang. standing-rigging). (L. a Teljes árbocozatu hajó címü képmellékletet az Árboc cikknél) A. név alatt a kötelzetnek az a része értendő, mely az árboctörzsek és száraknak megerősitésére, támasztására szolgál s helyét állandóan megtartja. Az álló kötélzet a mozgó kötélzettől már a színben is külömbözik, mert míg az utóbbiaknál: természetes szine megmarad, addig az álló kötélzetet a karbantartás végett bekátrányozzák és igy fekete szine lesz. Az irány szerint, amint ezek a kötelek az árbocot támogatják, elnevezésük is változik, A csatnak az árbocot a hajó oldalfalai felé, a patrác hátra, a tarcs előre hozza és így állásában biztosítja. Ugy az árboctörzsnek, mint a derék- és sudárszárnak van álló kötélzete, mely az árboc, törzs és szárak után kapja megkülönböztető nevét. Az orrmány árbocnak is van tarcsa és csarnakja, azonban itt az orrmánytörzsnek tarcsát viztarcsnak (42, 48), a szárak tarcsait pedig bugdálótarcsnak nevezik (45, 47). ( A zárójelben levö számok az ábrán való megjelölést jelzik.) Az álló kötélzethez számítják még az aggató, lábaló, orrmány-tekercset is. Ujabb időben az álló kötélzet drótkötélből van.

Forrás: Pallas Nagylexikon