Alom

olyan anyag, amelyet azért hintenek az istállóba az állatok alá, hogy nekik puha fekvőhelyet biztosítsanak és az állatok ürülékeit, különösen pedig azoknak hígabb részét felfogják. Az A. az ürülékkel egyetemben alkotja az istállótrágyát. Almozásra különböző anyagokat használnak, mint: tőzeget, szalmát, falombot, fatűket, timárcsert, fürészport, fagyapotot, földet. A jó A.-tól megkívánják, hogy rajta az állatoknak puha fekvőhelyük legyen, a híg ürüléket jól magába szívja, a szilárd ürülékkel jól keveredjék és összetételénél fogva a trágya értékét lehetőleg növelje. E feltételeknek legjobban megfelel a tőzeg. A nyers tőzeg tömöttsége és darabossága miatt almozásra nem alkalmas, ezért a megszárítás után előbb szét kell szaggatni, legegyszerűbben valamely szeges cséplőgépen. Még jobb a gyárilag készült tőzeg-A., melyből a porszerű rész, a tőzegkorpa ki van szitálva. Legáltalánosabban használt A. a gabonaféléknek a szalmája és pedig elsősorban a bnzaszahna, mely ha nem is olyan jó A., mint a tőzeg, mégis meglehetősen megfelel a kivánalmaknak. A falomb, különösen pedig a fatűk már sokkal silányabb A.-félék, rosszul keverednek az ürülékkel, nem szívják fel ennek híg részeit, nehezen korhadnak el. A többi A.-félék csak kivételesen alkalmaztatnak. Az alomszalmából egy állatra megfelelő mennyiség, ha az a takarmány száraz anyagának 1%-át teszi ki; külömben lédús takarmány etetésekor bővebben kell alkalmazni, mintha szárazabb minőségű takarmányt etetnek. Egy-egy lóra naponkint 2-3, szarvasmarhára 3-4, juhra 1/4 kg. A.-szalma számítható.

Forrás: Pallas Nagylexikon