Altai népek

Ezekhez sorolják az okhocki tengertől (Ázsia) egészen a lappok földéig (Észak-Skandinávia) elterjedt népségeket, amelyek három főágra szakadnak: 1. a tunguzokra(1. o.), akik ismét több ágra oszlanak u. m.: a tulajdonképeni tunguzokra (Szibéria keleti részén) és a mandzsukra (Khinától északra), ezekhez sorolják a lamutokat t. i. a tengervidéki tunguzoktat is; 2. a mongolokra (l. o.), akiket nagyjában keleti és nyugati mongolokra osztanak szét; 3. a törökökre (l. o.), ezekhez számítják a jakutokat, szibériai tatárokat, fekete kirgizeket, a kozákokat vagy helyesebben kaszakokat, özbégeket (üzbégeket), turkmánokat, karakalpakokat, nógáiakat, karacsaiakat, kumüköket, a basziáni törököket, a kazáni tatárokat, oszmánlikat, végre még az Uralhegység déli részében és a Volga mentén lakó baskirokat, csuvaszokat, mesezerjékeket, teptjéreket. Az ural-altai népekhez tartoznak a már kihalt nyugati hunnok, a keleti vagy fehér hunnok, a régi avarok, régi bolgárok, kazarok, besenyők, a régi kunok s a szittyák. Mind e népségek az ázsiai (mongol) és az európai embertípus különböző alakjait és átmeneteit tűntetik fel. Altai nyelvek, l. Uralaltáji népek.

Forrás: Pallas Nagylexikon