Amerikai hadi törvény-cikkek

az amerikai Egyesült-Államok hadseregei számára 1863-ban kiadott utasításnak nevezett törvény, mely 10 fejezetben (157 cikkben) a hadjognak formaszerű kodifikációját tartalmazza. Nevezetesebb intézkedései: 1. Az ellenség által megszállott terület pusztán a megszállás ténye folytán s külön hírdetmény v. figyelmeztetés kibocsátásának szüksége nélkül a megszálló hadsereg hadjoga (martial Law ) alatt áll. 2. A hadjog a büntető s polgári törvényeknek, ti közigazgatásnak s a kormányzásnak a megszállott területen való felfüggesztésében s ezek helyett a hadi törvényeknek életbeléptetesében áll, amennyiben ezt a katonai szükség parancsolja. 3. A hadjog alatt értendő a katonai hatóságnak (military authority) a hadi törvényeknek és szokásoknak megfelelő gyakorlása. Katonai elnyomás nem hadjog, hanem visszaélés. A hadjog gyakorlatának vezérelvei: az igazság, a becsület és a humanizmus. 4. A hadjog kiterjed a dolgokra és személyekre, legyenek ezek az ellenségnek alattvalói v. idegenek. 5. A konzulok nem diplomáciai ügynökök, mindamellett ellenük a hadjog csak sürgős szükség esetében alkalmazandó s ez nemzetközi panasz tárgyát nem képezheti. 6, A semleges hatalmak akkreditált követeinek működése az elmozdított kormány mellett megszűnik, de a megszálló hatalom azokat maga mellett ideiglenesen akkreditáltnak elismeri. 7. Kegyetlenségek, az ellenséggél akár a háboru alatt, akár még béke idején kötött szerződéseknek megszegései, a hadjogban mentséget nemcsak nem találnak, de a jogsértések szigorúan megtorlandók, különösen ha katonatisztek követik el. 8. Hadi szükség alatt értendő azoknak az intézkedéseknek szüksége, melyek a háború céljainak biztosítására nélkülözhetlenek s a modern hadi törvényeknek s szokásoknak megfelelnek. 9. Meg van engedve: a fegyveres ellenségnek s mindazoknak a személyeknek megölése és megsebesítése, akiknek megölése az ütközetben elkerülhetetlen, úgyszintén a fegyveres ellenségnek v, más, az illető félre nézve veszélyes személyeknek elfogatása; vagyonnak, közlekedési eszközöknek megsemmisítése s lerombolása, élelmi cikkeknek az ellenségtől megtagadása, elfoglalása s eltulajdonítása mindannak, ami a hadsereg fentartására s biztosítására szükséges s minden oly rászedés, mely szerződésileg megigért v. a modern hadijog által feltételezett jóhiszemet (good faith) nem sért. A fegyverre kelt ellenségek sem szűnnek meg ez által erkölcsi lények lenni, kik egymásnak és az istennek felelősséggel tartoznak. 10. Nincsenek megengedve: kegyetlenségek, azaz szenvedésokozás csak a szenvedés v. bosszú kedvéért, testcsonkítás v. megsebesítés az ütközet esetét kivéve, kínzás vallomások kicsikarása céljából, méregnek bármily használata, szükségtelen pusztítás. Meg van engedve a rászedés, de nem az árulás és általában oly ellenségeskedés, amely a béke helyreállítását szükségtelenül megnehezíti. 11. A bombázási szándék az ellenséggel lehetőleg előre közlendő, hogy a nem harcolók, különösen a nők és gyermekek eltávolíttassanak. 12. A fegyvertelen polgárok életét, vagyonát, becsületét a lehetőséghez képest kimélni kell. 13. A forbát a háborúnak legsötétebb árnyoldala, azért, habár nem egyszer nélkülözhetetlen, sohasem bosszúból, hanem csak a megtorlást igénylő eset szorgos megvizsgálása után alkalmazandó. 14. Minden modern háborúnak végcélja a béke helyreállítása.

Az utasítás többi fejezeteiben részletesen intézkedik: 1. az ellenfél köz- és magánvagyonáról, a személyek, különösen a nők, a vallás, a tudomány és művészet (p. könyv- ás képtárak) védelméről, az ellenséges állam honosai ellen elkövetett bűntettek megtorlásáról; 2. szökevényekről, hadi foglyokról, túszokról s a csatatéren ejtett zsákmányról; A. a portyázó v. száguldó hadról (a portyázó had fegyveres és hadseregök egyenruháját viselő katonákból áll, de mint a főhadseregtől elkülönített had működik, feladata portyázás, betörés az ellenség által elfoglalt területen), az ellenséges hadsereghez nem tartozó fegyveresekről (ezek nem tekintetnek «ellenségnek» s nem részesülnek a hadi foglyok előjogaiban, hanem mint utonállók, rablók sommás eljárást vonnak magukra), előörsökről, fegyveres rablókról és hadi lázadókról; 4. szabad menetről (salvus conductns), kémekről, hadi árulókról, elfogott futárokról, a fegyverszüneti lobogóval való visszaélésről; 5. foglyok kicseréléséről, fegyverszüneti és védlobogóról; 6. a becsület-szóról (hadi fogolynak becsületszóra való elbocsátása); 7. fegyverszünetről, hadi alkuról (kapituláció); 8. gyilkosságról; 9. felkelésről (insurrectio), polgári háborúról, forradalomról. (L. ezekről illető helyeken.) A modern hadjognak szellemét híven tükrözik vissza az utasításnak kötelező szabállyá emelt szavai: «A modern jelenkort a forgalom szoros kötelékeivel egymáshoz fűzött számos nemzeteknek s nagy államoknak egyidejű egymásmellett való létezése jellemzi a régi időkkel szemben. A rendes állapot a béke, a háború csak kivétel és sohasem öncél, hanem nagy államcélok elérésének eszköze, v. védelem jogtalan támadás ellen; végcélja mindig a béke helyreállítása. Az, hogy ily nagy elvek többé nemcsak a tudósok könyveiben húzódnak meg szerényen, hanem egy nagy nemzet törvényeibe utat törve maguknak, törvényerejű tételekké válnak, legmegnyugtatóbb bizonyítéka annak, hogy ha nem is a feltétlen örökbéke, de az örök békéhez közel járó állapot nem utópia.

Forrás: Pallas Nagylexikon