Anagramma

(gör.), valamely szó vagy egész mondat betűinek fordított sorrendben való olvasásából vagy egészen szabad összecseréléséből alkotott új szó v. mondat. Visszafelé olvasásból csinált anagrammák: Amor = Róma; Aktit Tuketjer= Rejtekút Titka (Jókai Páter Péter c. regényében); a betűk szabad összecseréléséből álltak elő a következők: lumenorbi = Berolinum (Berlin), centum oculi = Montecuculi, Rodosto = Ostorod stb. Az anagrammákat v. titkos jelül használták, mint p. Jókai említett regényében, v. Tompa, midőn az 50-es évek elején községe nevének A. ja alatt írt: Rém Elek = Kelemér; vagy pedig bizonyos jelentőséget fűztek hozzá. Az A. keletről terjedt el Európában, hol főleg a XVI. és XVII, században divatozott; nálunk a hitvitázók egymás nevének v. műve címének betűiből csináltak csúfolódó A.-kat. A nagyon elterjedt A.-kat külföldön többen össze is gyűjtötték.

Forrás: Pallas Nagylexikon