Andersen

1. János, Keresztély, híres dánköltő, szül. Odenseben, Fünen szigetén 1805 ápr. 2-án, mint szegény vargamester fia. Megh. 1875 aug. 6-án. Nagy anyagi kűzködések között járta iskoláit Kopenhágában. Már mint gimnáziumi tanuló verselgetett, s tehetségei által befolyásos pártfogókra tett szert. Nemsokára föltűnést keltett első költeményeivel és szatirájával («Gyaloglás Amakba»). 1833-ban királyi ösztöndíj élvezetével Párisba, onnét Svájcon át Rómába utazott nagy földijéhez, Thorwaldsenhez, kivel csakhamar barátságot kötött. Akkori jelesebb s nagy tetszéssel fogadott regényei közt kiváltak: «A rögtönző», «Csak hegedűs» stb. Ezek mellett egyszersmind idilli drámák és vaudeville-k jelentek meg tőle a 30-as években. A «Mór leány» című szomorújátéka kevesebb sikert aratott. 1840-42-ig újabb olasz és keleti útra kelt, s akkor bocsátotta közre világhírű meséinek első sorozatát. Az ezután következő években bejárta Németországot keresztül-kasul, majd ismét Olaszországot, Francia- és Angolországot s a skandináv félszigetet. E nagykiterjedésű útjai közül néhányat mesteri tollal írt le. Főbb munkái e korszakból «Ahasverus» (mitikus dráma), «A két bárókisasszony» (regény), különösen pedig: «Életem meséje» (1855), és egyik főműve «Új mesék és elbeszélések» (4 köt., 1858-61). A fáradhatatlan Andersen 1861-ben Spanyolországot utazta be, s onnét átrándult Afrikába is. Visszatérve Kopenhágában maradt haláláig. Andersen költészetének fővarázsa kedélyének tisztaságában és mélységében, érzelmei igazságában, nyelvezete zengzetességében rejlik. Drámáiban azonban hiányzik a jellemfestés ereje. Sokkal kiválóbbak regényei, melyek közt a «Rögtönző» igazi remekmű. Világhírre azonban első sorban felülmúlhatatlan bájjal írt meséi által jutott, melyeket majdnem minden európai nyelvre lefordítottak. Összegyűjtött munkái 1853-62-ben jelentek meg 23 kötetben.

2. A. Károly, dán író, szül. Kopenhágában 1828-ban, hol jogot végzett, később az ottani műgyűjteményeiről híres «Rosenborg» királyi palotának felügyelője, majd intendánsa lett. Mint epikus és lírai költő nagy munkásságot fejtett ki. Művei közül a főbbek «Lys og Skygge » (Fény és árny), «Romancer og Sange» (Románcok és dalok), «Poesier», főleg pedig «Genrebilleder» (Jellemképek), mely utóbbiak által hazája jelesebb költői közé emelkedett. Érdekes, hogy A. a szerb népköltészettel is foglalkozott; és e szerb név «Gusle» alatt bocsátotta közre szerb népdal gyűjteményét 1875-ben.

Forrás: Pallas Nagylexikon