Anonim

(gör.) a. m. névtelen; így neveznek minden olyan iratot, levelet vagy egyéb irodalmi terméket, amelynek szerzője ismeretlen, nem nevezi meg magát. A mi irodalmunkban még nincs behatóbb munka az anonim iratokról s azok szerzőiről. Franciaországban kitűnő e nemben a Barbiers-é: «Dictionnaire des ouvrages anonymes» (4 köt., Páris 1872-79; Suppl. [Burne-től] u. o. 1889), valamint De Manne: «Nouveau recueil des ouvrages anonymes et pseudonymes» (Páris 1868), továbbá Quérard: «Les supercheries littéraires dévoilées» (3 köt. 1869); ilyen Delecourt: «Essai d"un dictionnaire des ouvrages anonymes et pseudonymes publiés en Belgique au XIX^me siecle» (Brüsszel 1864-66), ilyen Skandináviában: «Anonymer og Pseudonymer» (Kopenhága 1869), ilyen angol nyelven Halkett és Laing: «Dictionary of the anonymous and pseudonymous literature of Great Britain» (4 köt., Edinburg 1882-88), olaszul Melzi.: «Dizionario di opere anonime e pseudonime di scrittori italiani» (3 köt., Milano 1848-59); északamerikában Cushing: « Anonymus, a dictionary of revealed autorship» (2 köt., Cambridge 1889). Megemlítendők még: Franklin, «Dictionnaire des noms, surnoms et pseudonymes latins de l"histoire littéraire du moyen-âge» (1875), Sommervogel: «Dictionnaire des ouvrages anonymes et pseudonymes des religieux de la compagnie de Jesus» (2 köt., Páris 1884). Régibb munkák e nemben: Placcius, «Descriptio et scriptoribus anonymis et pseudonymis syntagma» (Hamb. 1672); «Theatrum anonymorum et pseudonymorum» (Drezda 1708), s ennek supplementuma Myliustól: «Bibliotheca anonymorum et pseudonymorum, ad snpplendum Placii Theatrum» (Hamburg 1740) L. Álnév és Pseudonim.

Forrás: Pallas Nagylexikon