Apáthy István

A magyar jogászvilág egyik kitünősége, szül. Hidján, 1829 aug. 29., meghalt 1889 dec. 4. A szabadságharcbán mint tüzérfőhadnagy vett részt. A harc lezajlása után egyideig bujdosott, majd a pesti egyetemen folytatta tanulmányait, ahol 1857-ben jogtudorrá lett és 1859-ben ügyvédi oklevelet kapott. Tíz évig tartó ügyvédi pályája alatt kezd az irodalommal foglalkozni Váltójogtan, 1869) s az egyetemen többször helyettesít. Tehetségének és képzettségének elismeréséül 1870-ben a budapesti egyetemre a váltó-, kereskedelmi és a tételes nemzetközi jog rendes tanárává nevezték ki és ez időtől fogva nagy számmal jelennek meg kiváló beccsel bíró jogi munkái: A váltójog kézikönyve, Polgári törvénykezési rendtartás, A magyar váltóeljárás, Kereskedelmi jog (II. kiad. 1887), Anyagi és alaki váltójog (II. kiad. 1886), Tételes európai nemzetközi jog (II. kiad. 1888), Kötelmi jog; valamint számos kisebb értekezés és szakvélemény, így az alapok és alapítványok jogi természetéről, a szerzői jogról stb. Ezenkívül miniszteri megbízásból elkészítette a váltó-és kereskedelmi törvény tervezetét, mely az 1875-78. törvényhozási szakban törvénnyé vált, valamint a csődtörvény tervezetét és a magánjogi törvénykönyv tervezetének kötelmi részét. Tanári és irodalmi érdemeinek elismeréséül királyi tanácsosi címet és III. osztályú vaskoronarendet kapott, a tudományos akadémia rendes tagjául választotta s kereskedelmi-jogi munkáját nagy díjával jutalmazta. Volt egyetemi rektor és ismételve jogkari dekán. Tudományos munkálkodása mellett a közéletben is kiváló szerepe volt. A letenyei kerület 1878-ban országos képviselővé választotta s a képviselőháznak egész haláláig tagja maradt, ugyancsak e kerületet képviselve. A házban különösen a jogi vitákban vett részt; több törvényjavaslatnak előadója, az igazságügyi bizottság tagja, majd elnöke volt. Továbbá a főváros törvényhatósági bizottságának tagja, az iparbank elnöke, a kisbirtokosok hitelintézetének igazgatója volt; a X. oszágos jogászgyülés pedig a már nehéz betegséggel kűzdött elnökévé választotta.

Forrás: Pallas Nagylexikon