Appellatio tamquam ab abusu

(Appel comme d"abus), felebbezés a világi hatósághoz az egyházi hatalommal elkövetett visszaélés címén. Ez intézménynél a felebbezés alapján az állami hatóság dogmatikus és liturgiai kérdésekben is, p. a kiközösítés jogossága felett határozhat. Ez intézményt VII. Károly teremtette meg 1438-ban az u. n. pragmatica sanctióban, azonban kénytelen volt azt később megszorítani. A francia forradalom a többi egyházi intézménnyel együtt ezt is megszűntette. I. Napoleon az Articles organiques-ban visszaállította, azonban szorosan megállapította alkalmazásának eseteit, s nem mint bírói, hanem mint politikai intézményt állította vissza. Franciaországban ez ma sincs hatályon kívül helyezve, de a legritkább esetben alkalmazták. Poroszországban az 1873 máj. 12-iki Gesetz über dis kirchliche Disciplinargewalt und die Errichtung des königlichen Gerichtshofes für kirchliche Angelegenheiten hívta életbe ezt az intézményt, s megszüntette az 1886 máj. 21-iki novella. A gallikán egyház tudományos hívei a gallikán egyház szabadságai közé sorolják; Róma úgy az 1864. évi Syllabusban (41. tétel), mint az 1869 okt. 12-iki Apostolicae Sedis constitutióban elítéli ezt az intézményt.

Forrás: Pallas Nagylexikon