Apuleius

Lucius, római rétór a numidiai Madaurából, ki Kr. u. 125 körül születet. Karthagóban nevelkedett, s felserdülve Athénben a platoni akadémia hallgatói közé ment. Több rendbeli utazás után rövid időre letelepedett Rómában, hol egyik barátjának anyját, a tisztes Aelia Pudentillát vette el, miért még azzal a paradox váddal illették, hogy varázsszerek segítségével nyerte meg a gazdag özvegy szerelmét. Kevéssel házassága után végleg Karthagóban telepedett meg, hol mint a régi vallás érdekében buzgólkodó tudós általános tiszteletnek örvendett. Mint filozofus képviselője annak az iránynak, melyben a keleti s görög szellem, vallási és filozofiai eszmék összekeverednek. Főműve, a Lukianos modorában írt és belőle tartalmát is merítő szatirikus regénye «Az arany szamárról», mely 11 könyvből álló, epizódokban gazdag munkának 4-6 könyvében foglaltatik az a híres kitérés, melyet Raffaello a római Villa Farnesina 12 képből álló freskóciklusán megfestett, a XVII. században a franciáknál Lafontaine regény-alakban, Moliere Corneille-el, Quinault-lal és Lully zeneszerzővel szövetkezve látványos ünnepi darabban, századunkban pedig Hamerling osztrák költő is feldolgozott. (Kiadta Eyssenghardt, Metamorphoseon s. De asino aureo libri XI, Berlin 1869.) Ránk maradt még több, a platoni filozofia szellemében írt irata, melyekét fentebbi művével együtt kiadott Hildebrand Lipcsében 1842. két kötetben.

Forrás: Pallas Nagylexikon