Aradi vértanúk

A magyar szabadságharc bukása, Komárom vára megadása után Haynau császári teljhatalmazott véres «hekatombával» akarta megülni az 1848 okt. 6-iki bécsi forradalomnak és Latour hadügyminiszter meggyilkoltatásának évfordulóját. Haragja első sorban azon volt cs. kir. tisztek ellen fordult, kik a szabadságharcban a magyar ügyet szolgálták és Görgey kapitulációja után osztrák kézre jutottak s az aradi várban őriztettek. A hadi törvényszék Ernst elnöksége alatt szept. 21 és 26. közt valamennyit halálra ítélte mint felségsértőket, kik a császárnak tett esküjöket megszegték. Valamennyien akasztófára ítéltettek, kivéve Kiss Ernőt és Schweidelt. Később Dessewffyt és Lázárt is golyó általi halálra «kegyelmezték». Lázár Vilmos volt az egyedüli ezredes az áldozatok közt, a többi tizenkettő mind honvédtábornok volt. Kiss Ernő, Vécsey Károly gróf és Aulich Lajos már a császári seregben is főtiszti rangot nyert. Damjanich János, Nagy Sándor József, Török Ignác, Pöltenberg Ernő, Knézich Károly, Leiningen Károly gróf, Lahner György, Dessewffy Arisztid és Schweidel József csak a szabadságharcban emelkedtek. Az itéletet okt. 6-án reggel hajtották végre. Előbb négy áldozatot lőttek agyon a vár északi sáncában, az után a többi kilencet végezték ki a vártól délre. Az utolsó köztük Vécsey Károly volt. A tizenhárom férfiú magaviselete az utolsó percig oly nagy lelki erőre és emelkedettségre mutatott, minőt a katonai bátorság egyedül nem adhat, hanem az a tudat, hogy nagy ügy szolgálatában vesztik életüket. A nemzet mindig kegyelettel emlékezett meg e hőseiről. Nevök kezdőbetüit foglalta össze az akkor nagyon elterjedt mondat:«Pannonia! vergiss Deine Todten Nicht, Als Kläger Leben Sie.» Később emlék jelölte a kivégzés helyét. 1890 okt. 6-án leplezték le Aradon a vértanúk méltó emlékszobrát, Zala György művét. Ugyanakkor az irodalomban is emléket állítottak nekik «Az aradi vértanuk albumá»-val (szerkesztette Varga Ottó).

Forrás: Pallas Nagylexikon