Arckifejezés

Az érzelmet kísérő kifejezés, a => kifejező mozgások hoz, gesztusokhoz, hangokhoz hasonlóan az érzelem (attitűd) kommunikációjára szolgál. Részben öröklött, részben tanult, az érzelmi élmény ( emóció) keletkezéséhez is hozzájáruló folyamat. Az arcmozgások mérésével (P. Ekman, C. Izard) pontosan tanulmányozhatók a spontán és pózolt arckifejezések. Az alapérzelmeknek (öröm, harag, szomorúság-fájdalom, félelem-rettegés, érdeklődés-kíváncsiság, meglepődés, undor, megvetés) - egy.-es, kultúrától független mimikai sémái vannak. Szerepük alapvető a korai társas kapcsolatokban. A nevetés, a sírás, a mosolygás stb. érzelemkifejezések csecsemőkori előfordulása, született vakok arckifejezései Darwin feltevését igazolja (Az érzelem kifejezése az embernél és az állatnál. 1872), hogy azok veleszületett válaszok, és eredetileg túlélési értékük volt. Az érzelmek aktuális kinyilvánítását a korai életkorban elsajátított, a kulturális konvencióknak megfelelő "kifejezési szabályok" (Ekman és Friesen) határozzák meg. Az arckifejezés egyfajta "érzelmi nyelvet" követő szabályozását (felerősítés, semlegesítés, elrejtés, mérséklés) sokféle helyzet, tényező követeli meg. Helyzetek érzelmi jelentésében, az arckifejezés tanulásában, érzelmi állapotok és értékek átvételében jelentősége van az utánzásnak és a beleérzésnek. Nem érzelmi jelzésformák pl. a kacsintás, a beszédet nyomatékosító szemöldökmegemelés vagy a társalgást szabályozó mosoly. - Ir. Ekman, P.-Oster, H.: Facial expression of emotion. Annual Review of Psychology, 1979. 20. 527-554.; Buda B.-László J.: Beszéd a szavak mögött. Bp. 1981.

Séra László

Szerkesztette: Lapoda Multimédia