Argumentum

(lat.), ok, erősség, bizonyíték, de okadatolás is; az A. oly igazság, melyből valamit leszármaztatunk, valamit igaznak mutatunk ki. Maga ez az eljárás neveztetik argumentationak, bizonyításnak, okoskodásnak, megokolásnak, gondolatainknak sorozatának valamely igazzság leszármaztatására. A. ad hominem, oly okadat, melynek valami közvetetlen vonatkozása van ahhoz az emberhez, akivel éppen vitatkozunk. A. a connsensu gentium-nak oly okadat neveztetik, mely az emberek általános megegyezéséből vmely tétel dolgában veszi fegyvereit. A. baculinum v. l a baculo a bottal való bizonyíték, melynek értelmét nem kell bővebben magyarázni. A.-nak középkori latin nyelvben vmely darab bevezetését is nevezték, melyben a darab tartalmát és célját magyarázták v. jelezték. Franciául a rövid tartalomjegyzéket még ma is argument-nak nevezik. A matematikában a. m. független változó (l. Függvény). Ily értelemben táblázatos munkáknál (p. logaritmus-tábláknál) A.-oknak nevezik annak a változónak értékeit, melyhez a megfelelő függvényértékeket a tábla tartalmazza. P. a szög trigonometriai függvényeinek logaritmusait tartalmazó táblában a szögnek értékei az argumentumok. A csillagászatban rendesen ív, melytől vmely más (többnyire periodusos) mennyiség függ. Igy p. vmely bolygó szélességi A.-a a bolygó helye és pályájának felszálló csomója között fekvő ív, mert ettől függ a szélessége.

Forrás: Pallas Nagylexikon