Árva vára

eredetileg királyi vár volt. Várispánság központja 1267 óta. 1307. András mester már «comes et castellanus de Arva» cimet visel, ami nem mutat várispánsági szervezetre. Kétségkívül a III. András halálát követő zavarokban jutott magánosok kezére. Anjou-házbeli királyaink, mint Lengyelorezág elleni véghelyet igen megerősítették. Zsigmond király a lengyel származású Stibor vajdának zálogosította el. A XV. század közepén, a cseh Giskrával egy követ fuvó Komorovszky Péter lengyel lovag kerítette kézre, s innen rettegtette az egész felvidéket rabló-társaival kik «testvér» (bratrik) cimmel tisztelték meg egymást. Csak Mátyás király vetélt véget Komorovszky garázdálkodásainak. 1474-ben egymásután foglalta el Liptóujvárat, Rózsahegy és Likava várát Komorovszkytól, ki nejével együtt Á.-ba zárkózott, ott várandó be az utolsó csapást. örömest ereszkedett a királlyal alkuba, s Á.-t, honnan több mint 25 évig űzte rablókalandjait, 8000 frtért föladta. A harcedzett várőrséget Mátyás zsoldjába fogadta, s részben ez képezé magvát a később híressé vált fekete seregnek. Mátyás természetes fiának Corvin Jánosnak adta királyi adományképen a várat. Ugyanekkor tájban, 1484. Mátyás király Várday Péter kalocsai érseket és kir. kancellárt politikatokokból ide, majd Visegrád várába záratta, honnan holtáiglan ki sem bocsátotta. Mondják, hogy a király kemény itéletét e szavakkal adta volna tudtára az érseknek: «Arva fuisti Petre, orva eris, et in Arva morieris! (Árva voltál Péter, árva leszel, és Árvában fogsz meghalni.) A nagy király holta után, 1495-ben Szapolyai István Corvin János felvidéki egyéb birtokaival együtt Árva várát is elfoglalta. I. Ferdinánd 1534-ben Dubove János lengyel úrnak adta, kitől Thurzó Ferenc kezére került 1556-ban.

A Thurzókkal uj, legfényesebb korszaka kezdődött Á.-nak, melyhez 6 mezőváros és 75 falu tartozott. Thurzó György nádor királyi adományt kapott, melynek erejénél fogva a várat és uradalmat leányági ivadékaira is átszállíthatta. Az árvai roppant uradalmat jelenleg is Thurzó György hét leányának örökösei birják, kik maguk közül választják az uradalom kormányzóját. 1800 ápr. 18-án a roppant vár csaknem egészen leégett, azonban az akkori kormányzó, gróf Zichy Ferenc csakhamar hely reállíttatta, úgy hogy ma is lakható állapotban van. A. páratlanul festőien emelkedik egy egészen elszigetelt kúpalakú hegy csúcsán. Tulajdonkép három külön várból áll melyek a hegyoldal három magassági fokozatán közvetlenül egymás fölé épültek. Az alsó várban terülnek el azok az épületek, melyek hajdan a várurak, később az uradalmi tiszteknek szolgáltak lakásul. Itt őriztetik egy kerek toronyban az uradalmi levéltár, melynek legérdekesebb nevezetességei közé Thurzó György nádor, s ennek fia Imre irományai tartoznak. Itt látható két szobában egy az utóbbi években összeállított állatgyüjtemény, az árvai uradalom területén előforduló állatok szép példányaival. Tovább, ismét két szobában egy ásvány-, faminta- és farügy-gyüjtemény, valamint különféle az erdészet körébe vágó érdekesség van elhelyezve. Az alsó vár kápolnája alatt van a Thurzó-család sírboltja; magában a kápolnában Thurzó György életnagyságú, karrarai márványból faragott Szobra látható. A középső várban van a vár kútja, mely 91 m. mélységre van az óriási sziklába vájva, s vizben mindig bővelkedik. A középső várból falépcsőkön jutunk a felső várba, mely a 136 m. magas hegynek csúcsára építtetett Thurzó Ferenc által 1561-ben. Ott mutogatják Várday Péter börtönét is, ami természetesen, anakronizmus forogván fenn, történelmi hitelességgei nem bir.

Forrás: Pallas Nagylexikon