Athénasos

görög szofista. és grammatikus, az egyiptomi Naukratiszból; Marcus Aurelius idejében élt Alexandriában és Rómában. Szerzője egy 15 könyvben (eleje csak kivonatban) ránk maradt «Deipnosophistai» (lakomaszofisták) cimü műnek, mely egyike a későbbi görög irodalom legbecsesebb termékeinek. Benne egy válogatott, mívelt asztaltársaságnak beszédeit adja, melyek a legkülönbözőbb dolgokra vonatkoznak, s irodalomra, művészetre, zenére, a társadalmi élet mindennemü nyilvánulatára terjeszkednek ki. Utánzata a platóni szimpoziónnak, de sokkal terjengősebb tartalmu; nagy emlékezőtehetségre vall, de a mellett is tanuskodik, hogy szerzője buzgó kivonatokat készített alexandriai grammatikusok, különösen Didymos és Pamphilos lexikális munkáiból. A. e művét kiadta Meineke (Lipcse 1859-1867, 4 köt.), melyet ujabb feldolgozásban sajtó alá rendezett Kaibel u. o. 1887-1891, 3 kötetben.

Forrás: Pallas Nagylexikon