Átirat

(fr. arrangement, lat. transcriptio) alatt értjük valamely zenedarabnak más hangszerekre vagy más énekhangokra való átirását, mint a melyekre eredetileg irva volt. Az Á.-nak két neme van: 1. az egyik a zenedarab előadására elöirt eszközök mennyiségét csökkenti; ennek célja tehát az, egyszerüsités, de természetesen a hatásrovására; 2. a másik az átirandó zenedarab előadására előirt hangszereket sat. nagyobb hatás elérése végett tetszés szerint szaporitja. Mindkét nemnek rendkivüli haszna van: az eszközök mennyiségének csökkentése lehetővé teszi azt, hogy valamely zenedarabot oly helyeken is előadjunk, hol az erezetileg kivánt bő eszközök hiányzanak; az A. ezen neméhez tartoznak többek közt a dalműveknek, zenekari műveknek, kamara-zeneműveknek két zongorára 8 és 4 kézre, valamint zongorára 4 és két kézre való átirata, ami tanulmányozásukat magkönnyiti mert ily alakban a zeneművek többször előadhatók. A második neme az Á.-oknak tudniillik midön az előadáshoz szükséges hangszerek s esetleg énekhangok szaporíttatnak annyiban előnyös, amennyiben ezáltal esetleg valamely, kisebb számu hangszerekre v. zongorára irt zene. műben rejlő hatás úgyszólván hallhatóvá válik. Az Á. mindkét nemében elvitázhatlan érdemeket szerzett magának Liszt F., kinek művei közül az Á.-ok 1. alatti nemét illetőleg itt csak Beethoven 9 szimfóniájának zongora-átiratát említjük, A 2. alatti Á.-ok tekintetében pedig csak Schubert (eredetileg zongorára irt) Wanderer-fantáziájának zongora- és zenekarra való átiratát, és szintén Schubertnek több, zongorára 4 kézre irt indulójának zenekarra való átiratát említjük meg.

Forrás: Pallas Nagylexikon