Átszivárgás

(oszmózis, dioszmózis, gör.), két különböző, de elegyedésre képes és közvetetlen v. közvetett érintkezésbe hozott folyadéknak egymásba való kölcsönös átömlése és összekeveredése. Az átszivárgás okát az érintkező különnemü folyadékok molekulái között uralkodó vonzásban kell keresnünk. Olaj a vízzel nem elegyedik bármennyire összerázzuk is, mert az egynemü molekulák (olaj és olaj) között működő vonzás nagyobb, mint az olaj- és vízmolekulák között uralkodó vonzás. Ha vízre óvatosan borszeszt öntünk, ez kezdetben a víz színén uszik, de mivel a víz- és borszeszmolekulák között levő vonzás nagyobb, mint az egynemü borszeszmolekulák egymásra gyakorolt vonzása, az Á. bekövetkezik s egy bizonyos idő mulva egyenletes keverék lesz az eredmény. Ha a folyadékokat likacsos fal (agyag, gipsz, kaucsuk, állati v. növényi hártya stb.) választja el, akkor a likacsokon, mint hajcsöveken át történik az érintkezés és Á., melyet akkor dioszmózis-nak nevezünk, Ilyenkor az Á. gyorsasága nemcsak a folyadékok minőségétől, hanem a választófalnak a folyadékhoz való viszonyától is függ. Ugyanazon választófalon át a különböző folyadékok különböző gyorsasággal ömlenek át, miért is az egyik részen szaporodás, a másikon kevesbedés fog bekövetkezni. Ha p. vizet és borszeszt hólyaggal különítünk el, akkor a borszesz gyarapodik, azaz a víz Á.-a gyorsabb; ellenkező következik be, ha borszesz és víz közé kaucsuk falat teszünk. Vannak olyan testek, melyek dioszmózisra, Á.-ra egyáltalán képtelenek, ezeket kolloidoknak (colla a. m. enyv) mondjuk, mig az Á.-ra képeseket krisztalloidoknak nevezzük mert ezek többnyire kristályosodásra képesek. Az Á.-t felhasználjuk arra, hogy a krisztalloidokat elkülönítsük a kolloidoktól (dializis) s hogy a cukorgyártásnál a szörp (Melasse) cukortartalmát kivonjuk (oszmózis) illetőleg a cukor kristályosodását akadályozó sókat elkülönítsük. E sók t. i. nagyobb átszivárgó képességgel birnak, mint a cukor, midőn tehát a forró szörp dializátoron át forró vízzel érintkezik, a kérdéses sók a vízhez szivárognak s helyökbe a cukoroldathoz víz lép. Ismételt műtét után a sók egészen eltávolíttatnak s a megtisztított oldat cukortartalma kristályosítható. Az e célra használt dializátort oszmogén-nek nevezik. Ugyan e célra szolgál az elució is, melynek jó oldala az oszmózissal szemben, hogy kevesebb cukorvesztéséggel jár, rossz oldala pedig, hogy költségesebb.

Fontos az Á. a növények táplálkozásában is. A növényszövetek, rostok végtelen sok és egymással érintkező sejtekből képződnek. Ha e sejtsorozatnak csak egyetlen (legvégső) tagja érintkezik is valamely oldattal vagy vizzel, akkor itt Á. következik be, amely azután sejtről sejtre tovább megy. Ezen az uton veszik fel a növények a táplálkozásukra szükséges anyagot és távolítják el a tápanyag kiválasztása után megmaradtat.

Forrás: Pallas Nagylexikon