Attár

tulajdonképen Muhammed Ibn Ibrahim Ferid-eddin. A persa misztikusok egyik jelese. Szül. Kerbenben, egy Nisapur melletti helységben, a mi időszámításunk szerint 1119-ben, meghalt 1229-ben. Atyja vagyonos fűszerkereskedő volt. Szülője halála után egy ideig Attár vezette a reá maradt virágzó üzletet, innen ered Attár neve is, mely arabul fűszer- és illatkereskedőt jelent. Oly nagy hatást tett fogékony, vallásosságra hajló kedélyére egy boltja előtt ácsorgó dervis megjegyzése a világi élet hiábavalóságáról hogy menten fölhagyott üzletével és a szufizmusra áttérve, az aszkézisnek szentelte magát. Mint a XI. század első évtizedeiben élt Naszir Khoszrevről, sok csodálatos dolgot beszélnek el róla bámulói. Gondolatokban gazdag és hamisítatlan miszticizmussal teli költeményeit mindenki szivesen olvassa ki csak a szufizmus iránt érdeklődik. Életének végső szaka a mongol uralom, Dsengiz khán rettenetes korszakába esik. Mint törődött aggastyánt, kire nézve az élet alig birt többé beccsel, száztiz éves korában egy mongol katona ölte meg. Nagyszámu, többnyire terjedelmes költeményei közt legismertebbek a Pend Námeh (a tanács könyve), először Hindley adta ki (1809), aztán a nagy arabista de Sacy (Páris 1819) és Mantik ut-tair («madárnyelv». kiadta és fordította de Tassy Garcin). Sokat olvasott költeménye még a Titkok könyve (Eszrár námeh), mely kőnyomatu kiadásokban közkézen forog a mohammedán keleten. Formatökélye és emelkedett panteizmusa biztosítják számára az utókor megbecsülését. Igen érdekes a szentek és próféták életét tárgyaló Tezkereh el-Evlijá cimü műve. Összes művei keleti életirói szerint többet tesznek ki százezer verssornál, de ezekből sok elveszett. Dselál eddin Rúmi; a nagy tiszteletnek örvendő Mesznevi szerzője, maga és az első nagy misztikus költő Szenái fölé látszik helyezni A.-t midőn igy szól: «Attár maga a lélek volt Szenái annak két szeme. Mi csak Szenái és Attár után jöttünk.»

Forrás: Pallas Nagylexikon