Autogén tréning

(gör. 'magától működő, belső eredetű' + ang. 'edzés, gyakorlás'): a relaxációs módszerek csoportjába tartozó passzív koncentrációs eljárás, mely az izomlazításon és bizonyos szervgyakorlatokon keresztül a pszichovegetatív működés áthangolására, egyfajta belső egyensúly kialakítására törekszik. Tört.-i előzményei: (auto)szuggesztió, (auto)hipnózis, jóga. Kidolgozása J. Heinrich Schultz nevéhez fűződik (1920), aki igyekezett vallásos és misztikus elemektől mentes, szigorúan term.-tud. alapokon nyugvó és a nyugati kultúrához illeszkedő módszert létrehozni. (A pszichés feszültség izomtónus-növekedéssel jár; ha csökkentem az izomfeszültséget, ennek testi visszajelentése előidézheti az agykérgi, pszichés izgalom csökkenését.) Előnye, hogy könnyen, egyéni és csoportos formában is - akár ülve, akár fekve - elsajátítható, bármilyen körülmények között gyakorolható (villamoson, értekezletek alatt), és a kezdeti, tanulási szakasz után alkalmazásához nincs szükség külső segítségre. Az autogén tréning alapfoka hat gyakorlatból áll, melyek 1. a vázizomzatot, 2. a keringési rendszert, 3. a szív működését, 4. a légzést, 5. a gyomor-bél rendszert és 6. a fej vazomotoros funkcióinak szabályozását veszik célba. Kellő, legalább féléves begyakorlás után kerülhet sor az autogén tréning felső fokára, a meditatív tréningre, mely szellemi koncentrációs gyakorlatokat jelent: 1. színimaginációt, 2. konkrét tárgyak belső szemlélését, 3. absztrakt fogalmak és értékek képi megjelenítését, 4. saját érzelem megjelenítését, 5. valamely személy elképzelését, 6. karakterképző gyakorlatokat. Szerepe nemcsak az egészség megőrzésében, hanem a pszichoszomatikus orvoslás terén és a pszichés rendellenességek leküzdésénél is jelentős. - Ir. Bagdy E.-Koronkai B.: Relaxációs módszerek. Bp. 1978.; Császár Gy.: Pszichoszomatika a gyakorlatban. Bp. 1989.

Boross Ottília

Szerkesztette: Lapoda Multimédia