Bach

régi, elterjedt, híres német zenészcsalád Türingiában, hová a Pozsonyba elszármazott B. Vid, sütő 1590 táján visszatért; fia, János már zenész volt Erfurtban, ennek egyik fia pedig, Kristóf, Weimarban. Emennek egyik fia. Ambrus, Erfurtból Eisenachba költözött, s itt született fia, B. János Sebestyén, a család leghiresebb tagja, az egész világ zeneművészetének egyik legnagyobb alakja; született 1685 márc. 21., meghalt 1750 julius 28. Anyját korán. atyját 10. évében elveszítvén, bátyjához, János Kristóf ohrdrufi orgonáshoz került, aki ugyan oktatta őt zenére, de eltiltotta attól a gyüjteménytől, mely egyetlen kötetben az akkori legjobb zongorázók legnehezebb műveit tartalmazta; a fiút ellenállhatatlan vágya reábirta, hogy éjente, amennyire a hold fénye engedte, féléven keresztül másolja e zeneműveket; végre addig tanulta vasszorgalommal, mig emlékezetből tudta. 1699 felé bátyja meghalt, s ő Lüneburgban a gimnázium diskant karénekese lett; a jó zenéért rajongva, gyakran gyalogolt át Hamburg, Lübeck, Celle városok templomaiba: fogékony lelkében itt a kitünő példák (Buxtehude stb.) sokoldalu tevékenységet gerjesztettek. 1703-ban Weimarban a herceg zenekarának hegedűse, 1704-ben Arnstadtban orgonista lett (majdnem elbocsátották egy hosszu tanulmánykörútja miatt); 1707-ben mühlhauseni, 1708-ban weimari udvari orgonás, 1717-ben fölvette a keztyűt Marchand francia zongora-virtuóz ellen, ki Drezdába drága pénzen szerződött s őt azonnal versenyre szólította, de aki rögtön feismervén B. rendkivüli képességeit, az érdemleges verseny elől megszökött. B. csakhamar elfogadta a műértő Lipót anhalt-kötheni herceg meghivását, aki őt mindenben kitüntette 1723-ig, mikor B. egy új, kecsegtető ajánlatot fogadván el, a Tamás-iskola orgonásául s a két főtemplom zeneigazgatójául ment Lipcsébe, hol rosszul kezelt szembaj miatt megvakulva, szélhüdésben halt meg. Tiz gyermekét veszítette el; de túlélte második neje, 6 fia, 4 leánya. Lángeszü, bámulatos szorgalmu, szerény minta-ember volt, kiváló zenetanító. Marx őt a német műzene atyjának, alapítójának nevezi; mindenesetre egyik vezére a zenészvilágnak, Palestrina, Händel, Gluck, Haydn. Mozart, Beethoven és Wagner R. mellett egyike a zenetudomány és zeneköltészet korszakalkotó hőseinek. Roppant sok műve maradt fenn, de talán ugyanannyi elpusztult; igen sok közte az oratórium, passzió, templomi és világi kántáte, motett, mise; zongora- és zenekari szerzemény; versenymű és ábránd, preludium és fuga, javarészben zongorára, orgonára. Az ellenpontozást csak eszköznek használta B., de abban bámulatos készséget és változatosságot, koncepciót és erőt tamísító művész, nagy mestere a polifonikus fejlesztésnek: zenéje nem nélkülözi a dallamosságot és kifejezést, s komoly erkölcsi tartalma, esztétikai szépsége, mélysége; hervadhatatlau dicsőségét teszik. Legfontosabb művei, zongorára: A jól hangolt zongora (Das wohltemperirte Clavier) 24 prel. és fuga, valamennyi hangrendszerben); az « angol» és «francia» suite-ek; énekművei közül: az öt teljes éven át ismétlés nélkül folyton váltakozó templomi kántáték, isteni tiszteletre: a János- és Mátépassziók (1724. illetőleg 1729-ből), a kedves Karácsonyi oratórium (1734-ből), bensőségteljes hangokkal, szövevényes karénekekkel. A H-moll mise (1733-ból) felülmulja valamennyi művét: gazdag érzés, a jellemzés ereje, a nagyszerüen komponált nehéz karok, szigoruan polifon szerkesztés a főtulajdonai. A Magnificat épp oly hires. A mult század vége felé kezdték B.-ot komolyan méltatni; szellemi hagyatékának rendezése és kiadása végett Lipcsében Bach-társaság alakult 1850-ben, melynek tiszteletreméltó munkásságát az tette lehetővé, hogy Mendelssohn a Máté-passzió 1829-iki előadásával (Berlinben) megvetette a Bach-kultusz alapját. Bach-egyesület azóta több német városban, de Londonban is alakult, a halhatatlan mester műveinek ápolására. Szobra áll B.-nak a Tamás-iskola előtt, és szülővárosában. Kimerítő életrajzát két nagy kötetben Spitta Fülöp írta meg (1873-80). Előtte működtek családjából János Kristóf (Henriknek fia), szül. Arnstadtban 1642., megh. Eisenachban 1703-ban mint régi orgonajátszó; oratóriumot, értékes khorálelőjátékokat irt. Ennek öccse János Mihály orgonista, szül. 1648., megh. 1694. Arnstadt mellett Gehrenben. Legifjabb leánya, Mária Borbála, lett János Sebestyén első nejévé, s igy B. Fülöp Manó és Vilmos Friedemann anyjává.

B. Sebestyénnek, 11 fia közül 4 szerzett hirnevet mint zenész. Leginkább rászolgált a legidősebb: Vilmos Friedemann; öccse Manó szerint apjáéval egyenlő volt a lángelméje. Szül. Weimarban 1710., megh. Berlinben 1784 jul. l. Atyjától tanult; jogot hallgatott; 1733-ban a drezdai Zsófia- templom orgonása, 1747-64. a hallei Mária-templomé. Zeneigazgatói állását elhagyva, Lipcsében, Braunschweigban, Göttingában tengődött, hangversenyezve es tanítva. Könnyelmü, iszákos volt. Egyházi zeneművei, orgonafugái, zongoraszonátái és polonaise-ei stb. becsesek. A második fiú, Károly Fülöp Manó, szül. Weimarban 1714 márc. 14., megh. 1788 szept. (némelyek szerint dec.) 14. Nagy tehetségét apja a jogra irányította. Tanult Lipcsében és Frankfurtban de egyszerre félbenhagyta. 1731-ben saját metszésében (amit atyjától tanult) kiadta első művét; kitünően zongorázott s ezt tanítgatta 1838 óta Berlinben; itt II. Frigyes kedvelt kamarazenésze lett, 1767-ben pedig Hamburgban zeneigazgató. 22 passzió-ja, kántátéi, oratóriumai nem oly becsesek, mint 200-nál több zongoraműve. A korabeli módszereket leirta érdekes két kötetben: Versuch über die wahre Art, das Klavier zu spielen cim alatt. A zongoratanítás terén ő és atyja korszakot alkottak; maga Haydn azt irja: «minden tudásomat B. Fülöp Manónak köszönöm». V. ö. Die Auferstehung und Himmelfahrt Jesus. In Musik gesetzt v. Karl Phil. Emanuel Bach. Gesungen in den k. städtischen Theatern in Ofen u. Pest. Irta Rammler Károly Vilmos (év és hely nélkül). A kilencedik fiu, János Kristof Frigyes, szül. Lipcsében 1732 jun. 29., megh. 1795 jan. 26. Nem oly jelentékeny zeneszerző, de nagyon képzett; ő is a jogtól tért vissza a zenéhez; Bückeburgban a schaumburg-lippei gróf karnagya lett. Egyházi és kamara-zeneműveket irt. (Fia Vilmos Frigyes Ernő, a család utolsó férfitagja, szül. Bückeburgban 1759 máj. 27., megh. Berlinben 1845 dec. 25. Atyjától és «milánói» vagy «angol» nagybátyjától tanult; s mint elismert jó zongora- és orgonajátszó élt Párisban, Mindenben is, és 1792 óta Berlinben, hol a királyfiakat is oktatta, mint Lujza királyné zongorázója. Kevés ének- vagy zongoraműve jelent meg.) A nagy Sebestyén 11-ik utolsó fia János Keresztély, szül. Lipcsében 1735., megh. Londonban 1782 jan. Igen tehetséges, de működésében, egész életmódjában is fölötte könnyelmü volt. Kevés. de szép egyházi művön kivül (fölséges egy «Te Deum»-ja) efemér olasz operákat rögtönzött. 1754 óta Milánó, 1759 óta London volt otthona.

Forrás: Pallas Nagylexikon