Bamberger

1. Frigyes, német tájképfestő, szül. Würzburgban 1814., megh. Sodenben, 1873. Berlinben, Münchenben és Kasselben végezte tanulmányait. Sokfelé utazásai közben művészi egyénisége teljesen kifejlődött. Először Normandiában festett tengerparti képeket, járt Francia- és Angolországban is. Legnagyobb hatással voltak rá mégis apirenéi félszigeten tett utazásai, melyek sajátos stilre, a színellentétek merész, sokszor modoros alkalmazására vezették. E nemben legkiválóbb művei a Gibraltar- és az Alhambra-panoráma.

2. B. Henrik, bécsi orvostanár, született Prágában 1822., megh. Bécsben, 1888. Orvosi tanulmányait Prágában és Bécsben végezte. Asszisztense volt Bécsben Oppolzernek; honnan a. würzburgi egyetemre hívták meg a különös kór- és gyógytan tanárának. Oppolzer halála után ennek tanszékét nyerte el a bécsi egyetemen. Nagyon jelentékeny irodalmi működést fejtett ki. Főbb munkája: Lehrbuch der Krankheiten des Herzens és Handbuch der Krankheiten des chylopoetischen Systems. Wien, 1857.

3. B. Lajos, német politikus és nemzetgazdaságtani író, szül. 1823 jul. 22. Mainzban; három évet igazságügyi szolgálatban töltött; majd mint a Mainzer Zeitung szerkesztője, résztvett az 1848-49-i mozgalmakban, s a birodalom alkotmányáért küzdött. Ekkor jelent meg első műve: Die Flitterwochen der Pressfreiheit (Mainz 1848). Miután a pfalzi mozgalmat elnyomták, megírta ennek történetét Erlebnisse aus der pfälzischen Erhebung címmel, ezért menekülnie kellett; a mainzi bíróságok «in contumaciam» börtönre itélték, a rajnai törvényszék pedig halálbüntetésre változtatta át ezen itéletet; B. először Svájcban bujdosott, majd Angliában, Belgiumban, Németalföldön élt mint kereskedő; majd Párisban telepedett le, ahol 1853-67-ig egy nagy bankházat vezetett. Az 1866-i megkegyelmezés után ő is visszatért hazája földjére s már 1868-ban tagja volt a parlamentnek, 1873 óta pedig állandóan képviselő a birodalmi tanácsban. 1870-ben Bismarck B.-t a német főhadiszállásra hívta, hol mint író működött; később az elzászi kormányzót támogatta intézkedéseiben. 1884-ben ő is résztvett a német szabadelvü párt megalakításában, melynek azóta tagja s többször támadta Bismarcknak különösen gyarmatügyi politikáját. B. mint nemzetgazda a. tanszéki szocializmus ellen harcol, általán ismertek értekezései, melyekkel föltétlenül az aranyvaluta mellett foglal állást, és támadja a bimetallizmust. «A bimetallizmus meghalt» hirdeti hatásos, élces beszédeiben, így legutóbb 1892 dec. 12. a. birodalmi gyülésen tartott szónoklatában is. A már említetteken kívül politikai munkái közül még ezeket említjük: Monsieur de Bismarck (Páris 1868); Vertrauliche Briefe aus dem Zollparlament (1870); Zur Naturgeschichte des französischen Krieges. Nagyszámu nem nemzetgazdasági dolgozatai közül a következőket iktatjuk ide: Die Aufhebung der indirekten Gemeindeabgaben in Belgien, Holland und Frankreich (Berlin 1871); Zur deutschen Münzgesetzgebung (1872); Die Arbeiterfrage unter dem Gesichtspunkte des Vereinsrechtes (1873); Die Zettelbank vor dem Reichstage (1874); Reichsgold (3-ik kiad. 1876); Deutschland und der Socialismus (1878); Münzreform und Bankwesen (1880); Gegen den Staatssocíalismus (1884); Der wunde Punkt (1889, 4-ik kiadás). Külön említést érdemelnek a Deutsche Rundschau-ban 1876-77. megjelent s főleg Az ezüst detronizálásával foglalkozó értekezései is. Legujabb műve Silber címmel 1892. jelent meg.

Forrás: Pallas Nagylexikon