Bánya

A hasznosítható ásványok nyerésére szolgáló és egymással összefüggő földalatti vagy fölszíni műveletek összesége. A hasznosítható ásványok termelésével és értékesíthető állapotba való átalakításával a bányászat foglalkozik. A bányászat fogalma alatt tehát nemcsak a bányák mívelését, hanem az ércek előkészítését és kohászati úton vagy anélkül eladhatóvá tételét értjük; a bányászat körébe tartoznak mindazon intézetek, melyeket a bányászszemélyzet művelődési, élelmezési és egészségügyi érdekeinek megóvása és védelme végett állítanak fel, és mindazok a hatóságok és hivatalok, melyek a bányászati üzlet vezetésével és ügyeinek elintézésével foglalkoznak. A bányászat feladata lévén a hasznos ásványok termelése és értékesítése: igen természetes, hogy a bányászat koronkint és helyenkint fölvirágzik és ismét hanyatlik, vagy azért, mert a hasznos ásványok telepe kimerült, vagy pedig, mert a termelés elé torlódó akadályokat legyőzni nem lehet. A hanyatlásnak oka az is lehet, hogy valamely ásványt olyan új telepen fedeznek föl, amelyből kevés költséggel nagy mennyiségben termelhető, s ennek következtében az ásvány értéke lejebb száll, s így a régibb költségesebb bánya üzlete hanyatlik. A bányászat némely ága, mint p. a kőszén és a vasércek bányászata mely régebben igen kevés figyelemben részesült, újabb időkben az ipar nagymértékü fejlődése következtében rendkivül módon megélénkült, s értékére és jelentőségére nézve máris meghaladja a nemes fémek bányászatát.

A bányabeli munkálatokat a bányász végzi. Tágabb értelemben bányásznak nevezik mindazokat, kik valamely bánya vagy kohó érdekében működnek, szűkebb értelemben azonban csak a bányamíveléssel foglalkozókat nevezik bányászoknak, kik között tiszteket, altiszteket és legénységet különböztetnek meg. Tiszt csak az lehet, aki bányászati akadémiát végzett és államvizsgálatot tett, altiszt pedig, aki az e célra fennálló bányaiskolát végezte. A legénység 16 éves korától kezdve foglalkozik a bányában, tehetségéhez és erejéhez mért munkával. Mielőtt a bányászok a bányába mennének, a bányaházban gyülnek össze; itt intézkednek az ügyelők, hogy mindenki hol s mit dolgozzék; itt végzik a munkások imádságukat, s innen szállanak le a bányába, kijövet pedig itten jelentik magukat az ügyelőknél, s átöltözködés után innen indulnak haza. A bányászok életük nagy részét a föld felszine alatt töltvén, a természet erővel való szakadatlan, és minden testi és szellemi képességük folytonos alkalmazását kivánó, élénk küzdelem mellett egészen sajátságos életet élnek. Leggyakrabban zordon hegyek és terméketlen völgyek között egészen saját erejükre utalva, a világ nagy eseményeitől rendesen érintetlenül maradnak. Minthogy tapasztalásuk bizonyítja, hogy szükség és veszedelem esetében csak egymás között találhatnak segítségre, és hogy törekvéseiket a nembányászok sem megérteni, sem méltányolni nem tudják: másrészt pedig a jó rendnek és fegyelemnek hasznosságát minden percben érzik: már a legrégibb időkben szervezkedtek, és oly intézményeket léptettek életbe, melyek szükségleteiknek és nézeteiknek megfeleltek, és sok tekintetben érdekesek. Intézményeikhez ragaszkodnak; a nemes hivatásuk öntudatából fejlődött komolyság, a szakjuk iránt való lelkesedés és szoros testvéries összetartás a bányászérzelemnek nyilvánulásai, melyek szük korlátok közt is sok hasznos és üdvös eredményre vezettek. (Wenzel G., Magyarország bányászatának kritikai története.)

A bányában munkával töltött idő a bányaműszak. Vannak bányák, melyekben a munkások naponként 12 óráig dolgoznak, beleszámítva a déli pihenő órát is. Hazánkban rendesen 8 óráig tart egy bányaműszak. A munkások reggel 4 órakor bemennek és délben 12 órakor kijönnek; ekkor a második csapat megy be, és kijön este 8 órakor, midőn a harmadik csapat megy be és dolgozik reggel 4 óráig. - Jól rendezett bányaműveknél fölveszik a 16 éves fiut, ha irni és olvasni tud, takarítónak, kinek főfoglalatossága a törmelék eltakarítása, s a bánya tisztántartása: néhány év mulva, ha megerősödik, lesz belőle csillér, és tolja a törmelékkel megrakott szekeret: csillét; továbbá lesz csatlós, az aknaszállításnál a kötélhez akasztja, vagy a kötélről lecsatolja a szállitó zsákot vagy edényt; azután bánya-ács lesz, vagy bánya-köműves; megtanulja a biztonosításra szolgáló munkát; továbbá lesz vágósegéd és vágólegény, ki gyakorolja a furást és repesztést, az ércek megismerését és kiválasztását; továbbá lesz kővágó, kinek foglalatossága marad a furás és repesztés, és végre lesz belőle ércvágó, vagy ércfejtő, kinek minden bányamunkában bő tapasztalattal kell birni, de különösen alaposan kell ismernie az érceket. A bányász-élet sajátságos volta érthetővé teszi, hogy a bányászok különféle alakokkal népesítik meg a bányát. Ilyen képzeletmúlta alak a bányarém. (l. o.)

Forrás: Pallas Nagylexikon