Bányamérés
(geometria subterranea), a fölszinen és földalatti üregekben
bányászati célokból tett mérés, melynek feladata a földalatti üregek és a
felszinen levő területek felvétele és felrajzolása a bányamíveléssel föltárt
telepek, erek, fekvetek csapásának, dőlésének és vastagságának meghatározása, a
különféle célokra szükséges vágatok irányának megállapítása és a vállalat
birtokában levő terület határainak kitüzése s felrajzolása. Az emlitett
feladatokat a bányamérnök végzi és a gyüjtött adatokat a bányamérnökség
helyiségében számítja ki és rajzolja a bányatérképekre. A bányamérnök a
feladatok megfejtésére különféle műszereket használ, melyek között legrégibb és
legelterjedtebb használatu a tájoló (Compass), a fok-iv, zsinór és mérőléc.
Mérés céljából két pont között kifeszített zsinórt bányahuzat-nak nevezik.
Ujabb időkben mindinkább terjed a teodolit alkalmazása, különösen, ha vasut van
lerakva a vágatokban.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|